Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

mint azt korábban gondoltuk: kiszélesedő keleti fele nemcsak a Fehér-Körös jobb partján húzódó mai belvárosi részt, hanem az ettől északra fekvő Újváros jelentős részét is magában foglalta, elkeskenyedő nyugati fele pedig a Németváros területének felel meg. Alakját jól adja vissza Zündt szív formája,, a valóságban azonban ez sokkal elnyújtottabb, és így valójában tágasabb, nagyobb területű volt a sziget. (Érdekes, hogy Rosenfeld is rövidebbnek rajzolta kelet-nyugati irányban, ő is „összenyomta" a szigetet.) Amikor a Fehér-Körös mellékágának vonalát rekonstruáltuk, akkor egyben az északi városrész déli oldalát is megrajzoltuk. Megjelöltük a két városrészt összekötő hidak helyét is. Már ennyiből is kiderült, hogy ez az északi városrész is nagyobb volt, mint hittük volna, mert nemcsak a város északnyugati, mai törökzugi részére és annak környékére terjedt ki, hanem átnyúlt a város északi részére is. Ha megpróbáljuk körülhatárolni ennek az északi városrésznek a másik oldalát is, a Malom hídtól érdemes elindulnunk, amely a mellette ábrázolt malomról kapta a nevét. Az innen északkeleti irányba hajló partszakaszt a XIX. század eleji térképen szépen mutatja a Régi temető utca mellett látható folyóág (Rosenfeldnél is kivehető egy egész keskeny ér az égtájak ábrázolása felett), amely a Régi temető utca felénél (ahol a Gyár utca találkozik vele) kétfelé ágazik. Ezen a helyen volt a Sarkadi-tónak az a tölcsér formájú öble, amely Zündtnél a malom fölött látszik. Ebből indult az a keskeny árok, amely az északi városrészt ív alakban körülkerítette. Végpontját is meg tudjuk jelölni: a Fehér-Körös és a Fehér-Körös mellékágának egybefolyása után közvetlenül torkollott a Fehér-Körösbe, vagyis a Törökzugi lakótelep nyugati szélénél.

14 Ez a kis vízfolyás valószínűleg már a XVII. század folyamán kiszáradt, Rosenfeld sem tünteti fel, a XIX. század elején készült térkép pedig nem is ábrázolja ezt a részt, mert a város akkor és még sokáig nem terjedt ki idáig. A későbbi térképek és a terep bejárása alapján nem juthatunk teljes bizonyossághoz, ha a vízfolyás egykori vonalát keressük. Amint a középső városrész, úgy az északi városrész is a kissé kiemelkedő, és ezért árvízmentes térszínt foglalta el, s ez ma is észlelhető. Végül is több szempont figyelembe vételével próbáltuk megjelölni az árok egykori medrét. A Régi temető utca és a Gyár utca találkozásától először a vasútállomás irányába, majd a Halácsy utca házsora mögött (a Budrió lakótelepen át) folyhatott tovább. Onnan a mostani \*(esselényi-tó érintésével délnyugati irányba tartott, és a Törökzugi lakótelep nagy részét körülfogva torkollott a Fehér-Körösbe. 1529. május 15-én Sadobrich Péter gyulai várnagy jelentette György brandenburgi őrgrófnak, hogy Czibak Imre ostromára készülve Gyula város körülárkolásán a polgárok állandóan dolgoznak.

15 Ez az adat nemigen vonatkozhat a Fehér-Körösre és hasonlóan széles mellékágára, hanem inkább erre az északi városrészt körülvevő vízfolyásra, amelynek árkát ekkor áshatták, északkelet felől a Sarkadi-tó tölcsérszerű öbléből kiindulva. Mivel az általunk megközelítő pontossággal megjelölt vízfolyáson túl (nyugati és északnyugati irányban) aTö74