Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
78 Uo. 279-281. 79 Uo. 279. A 76. jegyzetben felsorolt munkáin kívül a főemberek téli és nyári szállásainak rendszeréről: Magyarország története, l/l. köt. 795-796. 80 A Kárpát-medencében már nem volt lehetőség a korábbi, a nagy folyók mentén északdéli irányban folytatott nomadizálásra. Bár Fodor István (Pogány magyarság és keresztény magyarság - Honismeret. 1993/6. 9.) általánosságban kijelenti, hogy nem vándoroltak a folyók mentén honfoglalóink állattartó közösségei, ehhez hozzáfűzi, hogy szállásváltó legeltetésre azokon a területeken gondolhatunk, ahol a sík vidék és a hegyvidék találkozik (Mátraalja, a Kárpátok és az Alföld határvidékei). Kristó Gyula szerint nomád állattartásra, legelőváltó életmódra a KörösTisza-Maros köze volt alkalmas, illetve általában a Nagy- és Kisalföld, valamint a kelet-dunántúli Mezőföld jöhetett szóba. (A XI. század története. Bp. 1999. 141., 145. és 150. Vö. még: A magyar állam megszületése. 164-165., 229-254., 299-305. és 335-343., A honfoglaló magyarok életmódjáról - Századok. 1995. 1. 3-63., valamint Magyar honfoglalás. Honfoglaló magyarok. 186187., továbbá még Róna-Tas András: A nomád életforma geneziséhez. In: Nomád társadalmak és államalakulatok. 51-67. és A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 282-285.) Szabadfalvy József szerint csak nomadizáló állattenyésztésről lehet beszélni (A honfoglaláskori magyarság állattenyésztő technikája. In: Honfoglalás és néprajz. Szerk. Kovács L.-Paládi-Kovács A. Bp. 1997. 6983.), a nomadizálást és szállásváltást szintén kétségbe vonja Mesterházy Károly, de ő is megállapítja (i. m. 43.), hogy a mozgékonyabb, nagyarányú állattenyésztéssel összekapcsolható életformára utaló temetők a Kárpát-medence síksági részein találhatók meg, ahol nagyállattartásra legalkalmasabb a környezet (Felső-Tisza-vidék, Duna-Tisza köze,Tiszántúl, Kisalföld, Mezőföld). 81 Magyarország története, l/l. köt. 799.,TF III. köt. 390-391. és A honfoglaló magyarok települési rendjéről. 230. 82 Magyarország története. FI. köt. 614-615. 83 Kristó Gy.: Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez - AUSz 18. 1965. 37. és 46., valamint Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980. 458-459. és 467. A XI. század története. 43., 114-115. és Magyarország története 895-1301. 100., 118-119. és 153. A törzsi államról vö. még: A magyar állam megszületése. 299-316., 335-358. 84 Vö. Kristó Gy.: A magyar állam megszületése. 354. és A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. 398-411. és 459-483. 85 A helynevek felhasználásáról: Kristó Gy.: A magyar állam megszületése. 255-275. és Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához - AUSz 55. 1976. 1-99., Solymosi László: Árpád-kori helyneveink felhasználásáról - Magyar Nyelv. 1972. 179-190. 86 Magyarország története, l/l. köt. 845. A Vata-felkelésről és az 1060-1061. évi mozgalomról vö. különösen: Kristó Gy.: Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez AUSz 18. 1965. 3-57. (Újra megjelent: Tanulmányok az Árpád-korról. 93-113.) Szegfű László: Vata népe -AUSz 67. 1980. 11-19. és Gellért püspök halála - AUSz 66. 1979. 19-28., Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 3.) Szeged, 1992. 249266. 87 Györffy korábbi megfogalmazása szerint Géza vagy István idejében jött létre Békés vármegye. (TFI. köt. 494.) Mint írja, aVata-Csolt nemzetség megtörése után az uralkodó (Géza vagy István király) a várat és a nemzetség területéhek nagy részét elkobozta, a várba saját ispánját. Békést ültette és a vár köré telepítette saját katonaságát, a várjobbágyok őseit. E beavatkozás reakciója lehetett Vata lázadása 1046-ban, s a pogánysághoz való visszatérés számára azt jelentette, hogy ismét ő ült be Békés várába s uralkodott a megye népe felett. (Vö. még: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. 45-46.) A megye kialakulásának időpontjára vonatkozó irodalmat lásd: BHT26. és Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. 479-480. 88 Képes Krónika. Chronicon Pictum. Hasonmás kiadás. Bp. 1964. 56. A mondatot Bellus Ibolya fordításában idézzük: Képes Krónika. Bp. 1986. 108. 60
