Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
72 Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 37., 177-178. és A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. 405. 73 Györffy szerint (A honfoglaló magyarok településrendjéről -Archeológiai Értesítő. 1970. 191-242. 219.) Árpád legidősebb fiának, larhosnak (Tarkatzus) szálláshelyéről tanúskodnak a Békés megyei Tarhos helynevek. (Tarhos puszta Békés közelében és a Sebes-Körös egyik ágának neve.) Ezt kétségessé teszi e helynevek igen késői felbukkanása. A helynevek a XVI. századtól kimutatható békési lakos Tarhos családról kaphatták nevüket. (Vö.: Karácsonyi: Békésvm tört. III. köt. 253. és Kristó Gy.: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához - AUSz 55. 1976. 32.) A Csongrád és Hunyad vármegyékben birtokos Bár-Kalán nemzetség szállásváltására a Fehér-Körös mentén szintén többnyire késői, XIV-XV századi helyneveket hoz Györffy. A HármasKörös torkolata alatt, Csongrád közelében és a Fehér-Körös forrásvidékén volt „Kaján" helynév, valamint a Marostól délre, Hunyad vármegyében „Baar" és „Kalantelek". (Uo. 229., TF I. köt. 882-884. és III. köt. 279-281., Isván király és műve. Bp. 1977. 164., 199., 203., 209. és 256257.) Meggondolandó viszont, hogy egy 1232. évi határjárás is említ egy „Koyan"-t a későbbi Gyula település közelében, a Fehér-Köröstől északra. (Lásd a 33. jegyzetet.) Más vélemény szerint a Bár-Kalán nem ősi birtokai Baranya és Esztergom megyében feküdtek, amelyek mellé legkésőbb a XI. század végén Csongrád megyében szereztek birtokokat. (Korai magyar történeti lexikon. 9-14. század. 83.) A Kaján helynevek összefüggésbe hozhatók a „kagán" méltóságjelölő szóval és az ebből eredeztethető, a krónikákban szereplő „Keán" nevű történeti személlyel is, akinek kilétét illetően nincs egységes állásponton a kutatás. (Lásd e címszavakat a fenti lexikonban.) Anonymus legtöbb történeti adatának felhasználhatósága eleve kérdéses, így az sem bizonyítható, hogy a Gestában szereplő honfoglaló magyar vezérről, Velekről kapta nevét a Zaránd megyei Elek település. (Vö.: Márki: i. m. 51-52. és 228., Anonymus: Gesta Hungarorum. Hasonmás kiadás. Bp. 1975. Jegyz. Györffy Gy. és Pais D. 170-171.) A latin Alexius magyar megfelelőjét jelentő Elek személynévből is eredhet ez a helynév. (Kristó Gy.-Makk F.-Szegfű L.: Adatok „korai" helyneveink ismeretéhez I.-AUSz 44. 1973. 69-70.) Györffy szerint az Anonymusnál „blak" vezérként feltüntetett Gyalu (akiről úgy véli, hogy valójában lázadó magyar főember volt) a Sebes-Körös mentén folytatott szállásváltást, a Hármas-Körös torkolatánál lévő Gyalu és a Kolozs megyei Gyalu váras hely között. (Magyarország története. 1/1. köt. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Bp. 1984. 628.) Györffy azt is állítja, hogyTétény egyik unokája, Zombor gyula, aki 955-ben Kelet-Magyarország leghatalmasabb ura volt, a Bodrog, a Maros és talán a Fehér-Körös mentén (Gyulától Zomboróig?) tarthatta szállását. (Uo. 683. és 706.) Mint tanulmányunkból is kiderül, Gyula település is későn keletkezett, így semmiképpen nem származhat neve Zombor gyulától. 74 TF I. köt. 494. Békés megye kialakulásáról írva már korábban megállapította, hogy Vata nemzetségfő volt. (A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig - Századok. 1958. 12-87., 565-615. Békés megye kialakulását a 45-46. oldalon tárgyalja.) Békés vármegyében a Csolt nemzetség, vagyis törzsi alcsoport valószínűsíthető a vármegye helyi előzményeként - állapítja meg utóbb is Györffy. (István király és műve. 203.) 75 TF III. köt. 502-504. Korábban is utalt már jelzésszerűen a Csoltok Kraszna megyei birtoklására. (István király és műve. 202., 209. és 257.) 76 Györffy Gy.: A magyar állam félnomád előményei. In: Nomád társadalmak és államalakulatok. Szerk. Tőkei E Bp. 1983. 365-390. 372. Elméletét először a 73. jegyzetben már idézett tanulmányában fejtette ki. (A honfoglaló magyarok települési rendjéről.) Vö. még: István király és műve. 198-199. Kristó Gyula viszont Györffyvel szemben azt feltételezi, hogy nemcsak a „főemberek" és kíséretük nomadizált. Szerinte a X. század közepe táján lehet már azzal számolni, hogy rögzült a téli szállások helye. (A magyar állam megszületése. Szeged, 1995. 336-337. és Magyar honfoglalás. Honfoglaló magyarok. Bp. 1996. 171-174.) Lásd még a 80. jegyzetet. 77 TFIII. köt. 503. 59
