Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

Várad és tovább Kraszna irányába. Régtől fogva létezett tehát egy út a SebesKörös mentén Váradról Békésre és a Fehér-Körös mellett tovább Gyulára, onnan pedig a Maros felé a már említett úton. Váradról Szegedre is el lehetett jutni Gyula érintésével.

220 Békés mezővárosnak bizonyosan volt összeköttetése a pesti úttal is, de Füzesgyarmaton át Debrecen felé is haladt innen még egy útvonal.

221 Az utak fő csomópontjai és a legjelentősebb kereskedővárosok a Gyula körüli nagyobb térségben Szeged, Debrecen és Várad voltak, amelyek meglehetősen távol feküdtek egymástól. E ritkás városhálózat miatt lehetőség nyílt arra, hogy az általuk körülhatárolt területen a XIV-XV században kisebb központokként mezővárosok sora emelkedjék fel,

222 és ezek között a XV-XVI. században Gyula vált az egyik legjelentősebbé. Piaci vonzáskörzetébe tartozott Békés vármegye délkeleti fele, Zaránd vármegye északi része és Bihar vármegye szomszédos keskeny sávja. Mivel az Alföld szélén feküdt, a különböző tájegységek közötti árucsere is itt folyhatott. Szikszai Fabricius Demeter 1563-ban írott verse jellemző módon a Báródságot és a Makrát nevezi meg, amelyeknek terményeit teljes bőségben a gazdag Gyula kapja.

223 A Makra-hegység Gyulától délkeletre a Maros mellett, Lippa közelében feküdt, és elsősorban boráról volt nevezetes. A Báródságba a másik említett, Váradra és onnan tovább Erdélybe, Kolozsvárra vezető úton lehetett eljutni, ugyanis a Báródság a Sebes-Körös mellett, Élesd és a Király-hágó között húzódott.

224 Földje sovány, terméketlen volt, így rászorult az Alföld terményeire, amelyekért a hegyvidéki erdős terület áruit kínálhatta. Figyelemre méltó, hogy éppen Kraszna vármegye és\fotasomlyó, illetve Sebesvár közelében lévő vidékről van szó, amelyet egykor a Csoltok uraltak. Gyulát Erdéllyel tehát a Sebes-Körös menti, valamint a Maros melletti útvonal kötötte össze. A földrajzi adottságok kihasználásához természetesen a XIV században induló és a XV században kibontakozó fellendülésre volt szükség, amelyből a mezővárosok is profitáltak. A népesség növekedett, és a falvakból a kedvezőbb helyzetű mezővárosokba áramlott. A megélénkülő árucsere új lehetőségeket kínált a kézműveseknek és a kereskedőknek. A gyulai kereskedők bekapcsolódhattak a jövedelmező távolsági kereskedelembe is. E téren Gyula vidékének fő árucikke az élőállat volt, amely a hagyományosan jelentős lótenyésztésből és a XIV századtól kezdve mindinkább egy nagytestű vágómarha tenyésztéséből származott. Ez utóbbi különösen a német és az itáliai felvevőpiacokon a legkeresettebb magyar exportáru lett.

225 E fejleményeket azonban elegendő éppen csak jeleznünk, hiszen célkitűzésünk a középkori Gyula település kezdeteinek felvázolása volt. 54