Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

nagy kedvezményeket adott és szerzett Gyulának. Feltételezte, hogy a hetipiac mellett országos vásárok tartásának jogát is megkapta még 1419 előtt. XVI. századi forrásokból visszakövetkeztetve úgy vélte, hogy Gyula néhány további kiváltsága is Maróthitól származhatott: szabad királyi városok módjára okleveleket állíthatott ki az adás-vevésről, adóját maga szedte és polgárai felett részben maga bíráskodhatott.

210 Ezeket Scherer is megismétli, de ő még korábbról, az Anjouktól és a Losoncziaktól eredezteti Gyula privilégiumainak egy részét (bíró- és elöljáró-választás, vásárjog, vámmentesség az uradalmon belül). 2U Nem állítjuk, hogy e visszakövetkeztetések alaptalanok, de az Anjouk korából egyetlen konkrét forrásadatra sem támaszkodhatnak és a Losoncziak idejéből is csak néhány értékelhető mozzanatra tudtunk hivatkozni. A Maróthiak birtoklása alatt pedig mindössze annyiról tanúskodnak az okleveles források, hogy Gyulának hetipiaca volt és már nemcsak birtoknak, hanem - mint fentebb idéztük - mezővárosnak is (oppidum, civitas) nevezték. A város pecsétje (amely valóban bizonyos önkormányzati jogok meglétére utal), egyházai, a vár mint uradalomközpont és rezidencia felépülte azonban mind további súlyok a mérleg serpenyőjében. A XV század első felében már gyulai származású diákok is feltűnnek a külföldi egyetemeken. Emellett legalábbis megindult a közvetlenül Gyula mellett fekvő falvak Gyulába olvadása, mert Újfalu 1422-ben már utcaként szerepel.

212 Feltételezhetjük, hogy Gyula kezdett városiasodni és egyre több vonatkozásban városi szerepkört betölteni, így nemcsak egy-két kiragadott ismérv alapján sorolhatjuk ebben az időszakban a mezővárosok közé. A település lélekszámáról azonban még nincsenek adatok. További mintegy jó évszázados történetét tekintve viszont azt mondhatjuk, hogy még minden téren nagyarányú fejlődés előtt állt, amely által az ország mezővárosainak élvonalába emelkedett. Jogi szempontból a XV század második felében már majdnem elérte a csúcsot. Ebből az időszakból, illetve a XVI. század első évtizedeiből maradtak ránk azok a dokumentumok, amelyek a mezőváros egyes szabadságait konkrétan megfogalmazzák. A Maróthiak magvaszakadtával 1476-ban a gyulai uradalom egy időre ismét királyi tulajdonba került. Mátyás király még ugyanazon évben az ország egész területén mentesítette a gyulai polgárokat mindenféle árujuk után a vámfizetés kötelezettsége alól.

213 1482-ben Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta az uradalmat. Mivel Corvinnak nem sikerült megszereznie a trónt, ez azt jelentette, hogy Gyula ismét földesúri város lett. Corvin uradalmi tisztjeinek túlkapásai, jogsértései miatt megindult a lakosság elvándorlása Gyuláról. A lakosok panaszát orvoslandó Corvin 1496-ban kiváltságlevelet adott a gyulaiaknak, amelyben rögzítette jogaikat és egyben újabb kedvezményekben részesítette őket, amelyek révén a gyulai polgárok helyzete több vonatkozásban is megközelítette a szabad királyi városok polgáraiét.

214 Corvin ez alkalommal a szabad mezőváros („liberum oppidum") jogállását adta meg Gyulának. Kiváltságlevele többek között azt is kimondta, hogy nem officiálisai, uradalmi tisztjei, 52