Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
1300 táján épült. 162 A település kezdetei legalábbis néhány évtizeddel korábbra nyúlhatnak vissza. A XIII. század utolsó évtizedeiben itt is befejeződött a királyi vármegyék szervezetének felbomlása. A XIII. század végére Zaránd királyi vármegye nemesi vármegyévé alakult át, a békési várról és Békés királyi vármegyéről pedig 1295-ből származik az utolsó híradás. 163 E folyamat során a királyi vármegyéhez, illetve várispánsághoz tartozó birtokok jórészt a volt várnagyok, várjobbágyok kezére kerültek, akik így földbirtokos nemesekké váltak. Úgy véljük, hogy a titokzatos Gyula nevű személy, akiről az új települést elnevezték, szintén e nemesi középrétegekből való lehetett. Hozzávetőleg 1280-tól 1314-ig e vidéken is a meggyengülő királyi hatalommal szemben kiépülő tartományúri hatalom érvényesült. 164 Semmi sem tanúskodik azonban arról, hogy a Borsák vagy esetleg a Kánok Gyula körül birtokokat szereztek volna. A Csoltok is csak két falut, Fejéremet és Vészét kaparintották meg e sötét időszakban. 165 1314 őszétől Károly király az egész országban felvette a harcot a tartományurak ellen. 1317 végére felszámolta a Borsák tiszántúli tartományuraságát, és Kán László fiai is Erdélybe szorultak vissza, Erdélyen kívüli területeiket elvesztették. Károly hatalma már szilárd volt az ország déli részén, a Maros és a Körösök vidékén. 1315-től kezdve gyakran tartózkodott Lippán és Temesvárott, végül 1317 elején az utóbbit választotta székhelyéül. A teljes győzelmet, a hosszú küzdelmek lezárulását jelzi az, hogy a király 1323 júliusában innen végleg az ország központjában fekvő új székhelyére, Visegrádra költözött át. 166 Karácsonyi bizonnyal helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a gyulai uradalmat I. Károly szervezte meg, s az új uradalom alapját a korábbi zarándi és békési várföldek, királyi birtokok képezték, mint Békés, Gyúr, Doboz, Krakó, Vári és Szerhet. Az időpontot is megpróbálta behatárolni: az 1313. évi látogatáskor vagy mindjárt ez után történhetett, mindenesetre még mielőtt a király Visegrádra tette volna át udvarát. 167 Már tisztáztuk, hogy 1313-ban a király Gerlán tett látogatást, nem Gyulán. Az 1317-1323 közötti időszak esetleg számításba jöhet, mivel akkor már biztosan kezében tartotta ezt a vidéket, azonban korántsem tartózkodott folytonosan Temesvárott, s ideje nagyrészt még a külső és belső ellenséggel vívott harcokkal telt. 168 1323-ra viszont ténylegesen konszolidálódott a helyzete és hozzáláthatott, hogy különféle intézkedésekkel, reformokkal megszilárdítsa és kiépítse a királyi hatalom gazdasági alapjait. A regálé-jövedelmek mellett a domaniális, vagyis a királyi birtokokból befolyó jövedelmeket is növelni kívánta. Királyi tulajdonba kerültek a legyőzött tartományurak birtokai, várai, ezenkívül különösen 1327-től birtokvisszaszerző akcióba fogott a jogtalanul elidegenített királyi és királynéi birtokok, köztük elsősorban a várföldek és udvarnoki földek visszavételének céljával. Az akció tizenöt éven át folytatódott. A király megbízottai minden olyan földet visszavettek, amelynek birtokosa nem tudta megbízhatóan igazolni tulajdonjogát. 169 Valószínűnek látszik, hogy a gyulai uradalom ekkor, 1327-1342 között keletkezhetett a régi békési és zarándi királyi birtokokból, köztük a volt várföldekből, amelyek 45
