Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

1567-ig nem találkozunk. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Yila szóból a XIII. századra hozzávetőleg „gyélla" alakult ki az akkor már asszimilálódó besenyő etnikum ajkán, és ezt írásban továbbra is „Jula" vagy „Gúla" formában írhatták le, azért is, mert még mindig azonosíthatták a hasonló hangzású magyar gyula szóval. Ugyanakkor az elhasonulás eredményeként párhuzamosan a „gyérla" alak is feltűnt, s 1350-től fogva a Gerla írásmód diadalmaskodott, de a kiejtés valójában ingadozó lehetett. Abban, hogy az oklevelekben ekkortól a Gerla írásmód rögzült, szerepet játszhatott a szomszédos Gyula településtől való megkülönböztetés szándéka is. Amennyiben helyes a Gerla (Gella) helynévnek a besenyő törzsnévből és méltóságnévből való eredeztetése, akkor a Csoltok besenyő származása felől végképp nem lehet kétség. Az országba betelepült besenyők lovasnomád harcmodort alkalmazó segédcsapatokként erősítették az uralkodó haderejét, illetve határvédelem volt a feladatuk.

143 Tehát a királyi hatalom támaszai voltak. \feszélyt az jelenthetett volna, ha az István királlyal szemben konkurens fejedelmi hatalmat kiépítő erdélyi Gyulát vagy Ajtonyt támogatta volna Csolt és Vata, de ezt láthatólag nem tették meg. Törzsi államuk leverésére ezért nem volt szükség, mint Ajtony és Gyula esetében, mert nekik nem volt módjuk önállósulásra és a királyi hatalommal való nyílt szembeszállásra. A kereszténység formális felvételére is sor kerülhetett, hisz a XI. század első felében körtemplom épült Csolton, amelyet feltehetőleg 1046-ban, a pogánylázadás során pusztítottak el. Hogy a pogány vallási hiedelmek itt sokáig élők maradtak, azt a helynevek is (Bálványoshalma és Bálványos oldal) tükrözik.

144 Az ellentétek valószínűleg Péter uralkodása alatt éleződtek ki, azonban akkor sem önállóan lázadt fel "Vata, hanem egy országos mozgalomba, a kitörő elégedetlenségi hullámba kapcsolódott be.\&ta és nemzetsége aktív, sőt vezető részvételét a pogánylázadásban magyarázza, hogy a besenyő népesség még erősen ragaszkodhatott a régi életmódhoz és hiedelmekhez, valamint az, hogy komoly katonai erőt képviselt. Fontos ténynek véljük, hogy a Képes Krónika a Vata-felkelés kapcsán egyáltalán nem ír arról, hogy a felkelés után megbüntették volna Vatát vagy a továbbiakban is pogány módon élő fiát, Jánost. I. Béla király is csak János egyik Rasdi nevű papnőjét záratta tömlöcbe. A krónika szerint a keresztényeknek tilalmas volt feleséget venni\ata és János nemzetségéből, de ez az 1046 utáni néhány évtizedben, amikor még nem.enyésztek el a pogány hagyományok, nem számíthatott nagyon súlyos büntetésnek a Csolt nemzetség tagjai számára. A krónika pogánysága miatt lejárató célzattal szól a varázslókat, jósnőket és táltosokat maga köré gyűjtő Jánosról, akit emiatt kedveltek az urak. Tanulmányunkból kiderül, hogy János is jelentős hatalommal, birtokokkal rendelkező főúr lehetett. Miután számos bizonyítékkal támasztottuk alá álláspontunkat, hogy Gyula település első említése az írott forrásokban nem 1214-ből és nem is 1313-ból származik, a „Iula"-i monostor, illetve „Julamonustra" a Csolt nemzetség\&ta ágának gerlai monostorával azonos, s így nem lehet köze Gyulához, rátérhetünk Gyula valóságos kezdeteinek felvázolására. 41