Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

név olvasata ezért Konyár, s e szláv eredetű szó lótenyésztésre utal, a magyar Lovászi megfelelője.

136 A monostor tehát valószínűleg szláv szolganéppel kapta meg a prédiumot. Konyár prédium földrajzi helyének tisztázása két szempontból is előrelépést jelent. Kiderült, hogy a Csolt nemzetségnek Heves megyében, Abád közelében is volt birtoka, vagyis az egyik közismerten besenyők lakta vidéken. Ez újabb fontos adalék, amely e nemzetség besenyő eredete mellett szól. Emellett egyértelmű bizonyítékot kaptunk arra, hogy a „Iula"-i, utóbb „Julamonustra" néven szereplő monostor azonos a Csolt nemzetség Vita ágának gerlai (gellai) monostorával. Állítsuk sorba Gerla és a gerlai monostor nevének a forrásokban szereplő különböző írásmódú változatait: „Iula" (1214), „Gwrla" (1259), „Gerla" (1295), „Julamonustra", illetve „Julamonustura" (1313), „Gúla" (1337).

137 A pápai tizedjegyzékben írták utoljára azonos módon Gerla nevét Gyula település nevével. A XIV század második felében és a XV század folyamán már egységesen Gerlát írtak. (A XVI. században és a XVIII. század első évtizedeiben azonban a Gerla mellett még Gyarla, Gella, Gela és Gyéla alakokat találtunk.) Az eltérő alakokat csak úgy tudjuk összekapcsolni és magyarázni, ha Gerla (Gella) nevét a besenyők Yila (gyla) törzsének nevéből eredeztetjük. (A szókezdő Y-t j-nek ejtették, az I veláris i-t jelölt.)

138 E Magyarország közvetlen szomszédságában elhelyezkedő besenyő törzs nevének és egyben besenyő méltóságnévnek a magyarban a szintén török .eredetű dzs'ila, gyila (gylas) méltóságnév felel meg, amelyből a Gyula személynév származik.

139 Az sem vethető el egyértelműen, hogy a köztörök yila méltóságnévnek lehetett yula változata is. (A besenyő törzs nevét korábban Yula vagy jula alakban írták át a Bíborbanszületett Konstantin művében olvasható görög alak alapján.)

140 A besenyő yila (esetleg yula) minden további nélkül azonosítható volt a magyar gyila, gyula szavakkal és írásban Jula, Gúla, Gyula stb. formában adhatták vissza. Ligeti Lajos említi, hogy a XI. századi besenyő vezér, Gyula („Gyule ducis Cunorum") nevét a XIV századi krónikás szintén az általa jól ismert magyar névhez idomította, amelyből a valódi besenyő alakot már nem lehet megállapítani.

141 A magyar Gyula szóval való azonosítást tükrözheti tehát a „Iula", a „Julamonustra", de még a „Gúla" írásmód is. Az eredeti besenyő alak azonban már jelentős átalakuláson ment át. A későbbi Gella alakból visszakövetkeztethetünk arra, hogy a török nyelveknek megfelelően a hangsúly az utolsó szótagra esett. Emiatt az 1 ejtése hosszú lehetett, s ezért mehetett végbe az elhasonulás (ll>rl) már a XIII. század második felében. Az első szótag hangsúlytalan, jellegtelen magánhangzója az y hatására palatalizálódott (i>i>é), a XIII. századra zárt e (é) alakult ki belőle. (Ez yula alakot alapul véve is lehetséges.)

142 Végül a szókezdő y magyar j-hez és gy-hez hasonló lágy ejtését a XV században már részben felváltotta a g hangzóval való ejtés, ugyanis akkor már gyakran megkülönböztették írásban is a gy és a g hangzókat, ám az előbbire utaló írásmóddal a XIV század közepétől kezdve egészen 40