Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei
amelynek szerinte „Körös-vidékiek" jelentése is van. A gömöri Csoltó szálláspárját Borsod megyében, Miskolctól délre, a Sajó torkolatának tágabb környékén az először 1323-ban említett Vatta (Watha) helynév jelzi. A Csolt nemzetség tagjainak gömör-borsodi birtoklása azonban egyelőre csak mint lehetőség említhető, és nem mint magyarázati kísérlet a Körösök-vidéki délszlávok X. századi telepítésére - fűzi hozzá megállapításaihoz Győrffy.^"' Feltevését gyengíti, hogy a Gömörben a XIII. századtól birtokosként szereplő Csoltóiak'*^^ és a Csolt nemzetség kapcsolatára nincs történeti adat. A Csolt nemzetség elődeinek egykori gömöri birtoklását valószínűsítené Győrffy szerint, ha bebizonyosodna, hogy Ajtony Vata rokona volt. Ugyanis Borsod-Gömör Szuha-völgyi részén az Ajtony nem az Árpád-korban birtokolt. Kapcsolatot teremthet Ajtony és Vata közt az az adat, mely szerint Ajtony a Nyírségből, a bihari dukátus területéről származott, amely Vata szállásföldjeit is felölelte.'°^ Ennek alátámasztására Győrffy saját korábbi munkájára hivatkozik, amelyben azonban meglepő módon épp ellentétes nézetet fogalmaz meg: „nem támasztja alá semmi Laskai Osvát prédikációszövegét, amely a »Nyírbe«, a mai Nyírségbe valónak mondja" Ajtonyt.'°^\^ta szállásföldje ugyan valóban a dukátus területén volt, de nem a Nyírségben, és az is bizonytalan, hogy befolyási területe kiterjedt-e a Berettyótól északra fekvő részekre. A helynevek és a XIII-XIV. századi birtokokra vonatkozó adatok alapján, valamint \&ta földvárának valódi helyét tisztázva arra az eredményre jutottunk, hogy a Csolt nemzetség a Sebes- és a Fehér-Körös mentén, ezenkívül még valószínűleg a Maros egy szakaszán folytatott legelőváltó nomadizálást. Amennyiben egy összefüggő uralmi területről beszélhetünk, amelyet Csolt és Vata mint igen tekintélyes nemzetségfők (vagy ami majdnem ugyanaz: törzsfők) a befolyásuk alá vontak, az semmiképpen sem korlátozódhatott egy megye területére. Ha azt nézzük, hogy a Csoltok territóriumán mely később felállított vármegyék osztoztak, akkor mindenekelőtt Bihar vármegyét kell kiemelni, beleértve ebbe Békés vármegyének csak a XIII. század elején különváló területét. Ezen a nagyméretű Bihar vármegyén is kívül estek a Kraszna és az esetleges Kolozs megyei, valamint a Fehér-Körös melletti zarándi nyári szállások, a Maros menti, később Arad megyéhez tartozó folyószakaszról nem is szólva. Ugyanígy csak részben fedi le a Csolt nemzetség territóriumát a bihari (később váradi) püspökség területe, amely szintén nem foglalta magába az előbb említett területeket. A Berettyó mentének területsávja viszont a püspökség és Bihar megye határain belül esett, s ez a tény arra enged következtetni, hogy északon esetleg a Berettyó vidékére is vagy legalább a Berettyóig kiterjedhetett a Csolt nemzetség befolyása alatt álló terület. Az ország más részein XIII. századi adatok tanúsítják Komárom és Heves megyei birtoklásukat (ez utóbbiról alább lesz szó). A Sajó menti szállásváltás és a Csoltóiakkal való kapcsolatuk viszont kérdéses. A Csolt nemzetség (illetve törzsi állam, amely ugyan etnikailag nem lehetett egységes) hatalmát elsősorban Bihar vármegye és ezzel párhuzamosan a 34
