Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Zsilinszky Mihály (1838—1925)
gott helyzetű Deák-párt és Tisza Kálmán balközép pártjának fúziójára, megalakult a Szabadelvű Párt. Zsilinszky a két országgyűlési párt egyesülésével kapcsolatos aggályait fölsorolja ugyan, a két párt helyi szinten is aktuális egyesülését mégis kész elfogadni, „amennyiben a társadalom betegsége orvosságot találna benne". Megállapítja, hogy az eltelt 7 év pártküzdelmei anarchikus állapotokhoz vezettek, megingott a tekintély, az erkölcs, az emberek közötti bizalom stb. A vármegyei és községi életben emiatt alig tapasztalható érdemleges haladás. Az egységnek tehát a rend és a tekintély, a közerkölcs és az „emberbecsülés" helyreállítását kell meghoznia, ez biztosítja a községi és vármegyei jó kormányzás lehetőségét. A cikkben vázolt program jól tükrözi Zsilinszky „józan szabadelvű" politikai állásfoglalását, és ami ettől alig elválasztható, a pozitivizmus hatását. Comte és követői ugyanis a Nyugat-Európában lezajlott polgári forradalmak tanulságait leszűrve a „forradalommentes", természetes fejlődés törvényszerűségeit és lehetőségét vizsgálták, megtagadva a forradalmak előrevivő szerepét az emberiség haladásában. Zsilinszky is úgy vélte, hogy társadalmi felfordulás, anarchikus állapotok közepette nem lehetséges előrelépés. A haladás, de éppúgy az egyéni szabadság is, elválaszthatatlan a rendtől (vagyis a társadalmi nyugalomtól, amelyet az állam és az erkölcs garantálhat). Mindez a korábbi időszak liberális eszméinek kritikáját jelentette, elsősorban a demokrácia határainak megvonását, a társadalmi-politikai egyenlőség eszméinek elvetését, amennyiben ezek a rendet veszélyeztethették. Nem véletlenül, hiszen 1848 után a „forradalmak korát" fölváltotta a „tőke kora", a hatalomra jutott vagy a hatalmon osztozó vagyonos és művelt polgár a tőkés gazdaság kibontakozását és az ezt biztosító állam megszilárdítását tartotta szükségesnek. Bár Magyarországon még korántsem távolították el a polgári fejlődés útjában álló összes akadályt, a liberalizmus konzervatív irányba fordulása itt is bekövetkezett. A pozitivisták nyomán Zsilinszky a haladás motorjának az értelmi fejlődést (művelődést) és a munkát látta: „Szabadság és rend, felvilágosodás és munka alapozza meg a nemzet virágzását. Amely nemzet... képes a szabadságot rend által, a felvilágosodást szellemi intézetek által biztosítani, az boldog, mert annál a szellemi és anyagi jólét elmaradhatatlan" - tanította olvasmányai alapján. Ez a fejlődés - vélte - azután szinte magától megoldja a meglevő társadalmi problémákat. Az 1870-es években a politikai porondra lépő - Halász Gábor szavaival - az előzőnél - „kiábrándultabb, szakszerűbb, pozitívabb nemzedék" (amelynek műveltségét, széles körű tájékozottságát jól példázza Zsilinszky) legjobbjai is tápláltak illúziókat - éppen a folyamatos haladás iránt. Csakhogy Magyarországon a dualizmus időszakában kétségtelen eredményeket felmutató gazdasági és kulturális fejlődés nem oldotta meg a társadalom és a kiegyezési rendszer kulcsproblémáit, sőt a fejlődés éppenséggel elmélyítette és újakkal egészítette ki a meglévő ellentmondásokat. A józan Zsilinszkynek észlelnie kellett legalábbis e problémák egy részét. „A nemzetiségi zavargások - félek tőle - még nem érték el delelő pontjukat" - írta. 345
