Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Mogyoróssy János. Egy kisvárosi nemes könyvei és műveltsége

Dönt rabfalat Az bír saját hazával Csak az szabad!" S végül még két sor A német költőkhöz című versből: „Uralkodó csak addig áll, Míg trónja nem ropog." E versekben politikai nézetei hű megfogalmazását találhatta meg. Mogyoróssy szellemi tájékozódását elősegítette, hogy a latin mellett németül is olvasott. Látóköre szélességét jelzi az is, hogy 24-féle folyóirat, illetve újság volt könyvtárában. Mogyoróssy életében, szellemi formálódásában az 1820-as évek második fele, illetve általában a reformkor időszaka volt igazán meghatározó. Később is az ekkor kapott indíttatásokhoz, eszményekhez ragaszkodott. Ezért érdemes könyvtárának e periódusból származó részét külön is elemezni. A leltár alapján reformkori könyvtárát legkevesebb 300 kötetre tehetnénk. Ha ehhez hozzávesszük az 1836-ban adományozott 300 kötetet, akkor mintegy 600 kötetes könyvtárral számolhatunk 1848-49-ig. Ez a szám pedig már önmagában azt jelzi, hogy a gyulai uradalom tisztviselője a megyebeli művelt nemesség és honorácior értelmiség legjobbjainak szintjét képviselte, de országos viszonylatban is a nemesi hivatalnokréteg javához tartozott.

40 Könyvei leltára és egyéb adatok segítségével egy sajátos reformkori típus és műveltségmodell képe körvonalazható. Iskolázott nemesi hivatalnokról van szó, aki nem jogi pályán helyezkedett el, hanem uradalmi szolgálatba lépett. Itt különböző funkciókat ellátva, hol inkább nyelvtudására, hol jogi vagy éppen gazdászati ismeretekre volt szüksége, de alkalma nyílott a történelmi források tanulmányozására is. Tanulmányait leszámítva életét egy kisvárosban élte lej igaz, Gyula a vármegyei adminisztráció és értelmiség központja volt. Mogyorossyt magával ragadta az 1820-as évek nemzeti lelkesedése, a nemzeti műveltség kifejlesztését szorgalmazó törekvések. Olyannyira, hogy hivatali munkáin túl a legszívesebben értelmiségi tevékenységeknek szentelte idejét, a nemzet és a szűkebb pátria múltját kezdte búvárolni. Mindezzel összefüggésben műveltsége, egyben világlátása magvát, strukturáló centrumát egy sajátos, nemzetközpontú történelemfelfogás, történelmi tudat, illetve az ebből merítkező nemzetfelfogás képezi. Ez határozza meg a társadalmi haladás kérdéseiben való állásfoglalást, de azt is, hogy miben áll az egyén hivatása, feladata a társadalomban, és az utóbbi a nemzettel azonosított közösség szolgálatában összegződik. Könyvtára történelmi munkái elsősorban még a nemesi-rendi, kisebb részben már a nemesi liberalizmus nemzetfelfogását közvetítették. Ebben kulcsszerepet kapott a magyarság eredetének, a hunmagyar azonosságnak a problematikája, amelyre szükség volt a régi nagyság és 336