Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

Rabelais mindegyre lakomázásra, evés-ivásra, különösképpen borivásra, és miért biztatja Erasmus könyvének végén a hallgatóságától búcsút vevő Balgaság a tanítványait arra, hogy éljenek és igyanak?

83 A bűnök miatt fenyegető kárhozat félelmétől, kétségektől és hiábavaló vágyaktól szenvedő, gyászos, lelki beteg, azaz bolond világ, amelynek emberei épp az ellenkezőjét teszik annak, amit kellene, gyógyításra szorul. Tantaloszi kínok, éhezés és szomjúság gyötörnek mindenkit, természetesen lelki értelemben.

84 Ezt fejezi ki Pantagruel („mindig szomjas" vagy „minden ivó") és népe, a dipszódusok („aki szomjazik") nevének a jelentése is.

85 Ha ilyesféle a diagnózis, akkor világos, hogy az embereknek mindenekelőtt egészségre, megnyugvásra (békére), örömre, nevetésre, lelki derűre és megfelelő táplálékra van szükségük. Ezek valódi orvosi javallatok,

86 de bibliai értelmük is van, így pl. a Jézusban való megnyugvásra, a Szentlélekben való örömre, Krisztus második eljövetelének örömére is utalhatnak. A jó pantagruelista az, aki békében, örömben és egészségben kíván élni, az élet megpróbáltatásai között megőrzi a lélek derűjét, szeret jókat lakomázni, mindig készen áll az ivásra és kedvére iszogatja a jó hűs bort.

87 Rabelais és Erasmus követendő példája Krisztus, akinek bölcsességét a világ balgaságnak vélte. O az igazi, legfőbb orvos és egyszersmind orvosság a világ bajára, ő olthatja éhét és szomját a szenvedőknek. Amint Rabelais-t és pantagruelizmusát, úgy Jézust is félreértették: „Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: íme, falánk és részeges ember..." (Mt 11,19) A lakoma, az evésivás többféle aspektusban, de egyaránt Jézusra vonatkoztatva és személye által összekapcsolva pozitív tartalommal jelenik meg a Bibliában. Ismert kijelentései („aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék", illetve „én vagyok a szőlőtő" - Jn 7,37; 15,1 és 5), valamint az utolsó vacsora szimbolizmusa és szavai adják meg az alapot egy sor további, evés-ivásról, lakomáról szóló bibliai hely értelmezéséhez. Ezek közé tartozik a megszemélyesített Bölcsesség felhívása („Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!" - Péld 9,5) és az Énekek énekében (5,1) elhangzó biztatás: „Egyetek barátim, igyatok és részegedjetek meg, szerelmesim!" Jézus azonos az emberi testet öltött Bölcsességgel és az istenszerelem énekének Vőlegényével. Második eljövetelekor az idők végén kerül sor a Bárány menyegzőjének vacsorájára (Jel 19,9), amelynek előképei a korábbi, Jézushoz kapcsolódó lakomák, megvendégelések és menyegzők. Ezután már érthető, hogy miért kap olyan nagy szerepet Rabelais művében a borivás. A bor felvidámítja a szívet (Zsolt 104,15), és ezért is orvosság, amellyel Rabelais mint orvos saját magát is kúrálja, követve a Biblia felszólítását: „Orvos, gyógyítsd meg magadat!" (Lk 4,23)

88 A könyv végén a tanácsra, bölcsességre váró Panurge-nak a titkokkal teli isteni Bütykös (a francia szónak egyben breviárium jelentése is van) egyetlen szót mond: „Trinch", vagyis: igyál! A szövegkörnyezetből kiderül, hogy a bor képes megtölteni a lelket minden igazsággal, tudással és filozófiával, sőt a bortól istenné válik az ember.

89 A bor tehát itt az isteni bölcsesség italát jelenti. Panurge a Butykost háromszorosan nagynak 277