Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

vagyis bölcs bolond lesz az oktalan bolondok között. Könyve végén Brant maga is beszáll a bolondok hajójába, az exorcista Murner vállalkozása miatt magát is a bolondok rendjébe sorolja. Erasmus is fölteszi a bolondsipkát, de ő döntő fordulatot hoz azzal, hogy nem saját maga adja elő társadalomszatíráját, hanem magát a Balgaságot lépteti a szónoki emelvényre, aki már megjelenésével eloszlatja a lélek kínzó gondjait. Morus és Rabelais szintén ezt a példát követi: a balgaság álarcát fölvéve kínálnak gyógyszert a fonákjára fordult világnak. Morus a portugál utazó, Raphael (héberül: „Isten meggyógyított") Hythlodeus (görögül: „badarságot terjesztő")

59 elbeszélésének rögzítőjeként tünteti fel magát, a névvel is utalva műve kettősségére és két jelentésrétegére. Rabelais pedig a balga orvos (aki csak a testtel törődik) és a csupán a testi élvezetekkel foglalkozó epikureus (ez is kiforgatása a valóságos epikureizmusnak) maszkját veszi föl. így az eszményi oldalt (pl. a Biblia) és a humanista ideálokat is parodizálni lehet. Gargantua humanista szellemű nevelésének leírásában például összekapcsolja a szentírás homályos és nehéz részeinek szellemi megemésztését a testi emésztéssel.

60 Ami a világ szemében bolondság, az valójában bölcsesség, s a vidám balgaság cukorbevonatával szívesebben nyeli le a beteg világ. Mivel a világ bolond volt, a bölcsek a balgát játszották: látszatra kiforgatott igazságokat kínáltak, hiszen „a bolond világ azt akarja, hogy megcsalják" (Grimmelshausen). A fordított világ a hamisság, az álság (az álarcok) és a látszatok megtévesztő világa is. Shakespeare színpadán ezért a tévedések (és megtévesztések) tragédiáját vagy vígjátékát láthatjuk, ahol az igazságot kideríteni, bizonyosságot szerezni szinte lehetetlen. Hamletet melankolikus lelki alkata mellett ez is visszafogja a cselekvéstől. Az őrült álarcát ölti fel, mert látszatra alkalmazkodnia kell a bolond, fordított világhoz, hogy időt nyerjen és megvédje magát az intrikákkal szemben. A gyanút azonban így sem sikerül eloszlatnia, állandóan megfigyelés alatt tartják. Hamlet is színlel, cselt vet (próbára teszi Claudiust), megtéveszti a környezetét, nem tudják mikor beszél igazat, mikor nem. „Örült" viselkedésével és beszédével azonban további zűrzavart és tragédiát okoz. A darab egyik tanulsága az lehet, hogy látszatra hasonulva a fordított világhoz, vagyis a bolondot játszva nem lehet e világot kigyógyítani a bajából. Itt jutunk el újra a hermeneutika kérdéseihez, amelyet Bahtyin - népinek nyilvánítva a középkori irodalom egy jelentős részét és Rabelais regényét is teljesen figyelmen kívül hagyott.

61 A középkori művészet és irodalom egyik fontos célja a tanítás volt. A szatíra felhasználta a paródia eszközét (Bahtyin feleslegesen állítja szembe e kettőt), azonban - amint pl. az exemplum vagy az állatmese műfajainak esetében is természetes - a betű szerinti, litterális értelmen túl mélyebb értelmet (allegorikus, tropologikus, anagogikus) értelmet kell keresnünk. A felszíni, szórakoztató jelentés mögött a reneszánsz gondolkodói is előszeretettel rejtettek el - a betű szerintivel gyakran éppen ellentétes - komoly, mélyebb mondanivalót, amely maga esetleg szintén több jelentésrétegből tevődött össze.

62 273