Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

poszait és szokványos képi megjelenítéseit, motívumait értelmezni. 54 Ezek alap­ja lehetett fizikai megfordítás (pl. fejen álló emberek, repülő halak vagy hajók), megfordíthatták az ember és állat vagy az állat és állat közötti viszonyt (a nyúl ejti el a vadászt, a ló patkolja meg a gazdáját, a ludak legyőzik a rókákat), az ember és ember közötti viszonyt (a gyermek veri az apját, a laikus mond misét). Egymást kizáró elemek egyesítésével keletkezett paradoxonok is idetartoznak (lantot pengető szamár, vak vezet világtalant). Allatok, tárgyak emberként visel­kednek, de ez fordítva is értelmezhető: az emberek állatokhoz vagy tárgyakhoz válnak hasonlóvá (Bruegel metszetei: „A nagy halak megeszik a kis halakat" és „A pénzeszsákok és pénzesládák csatája"). Tehát emberek, állatok és tárgyak természetüket meghazudtoló dolgokat művelnek. Első látásra a fordított világ így szórakoztató képtelenségek halmozása. (Az „impossibilia" toposza már az antikvitástól kezdve ismert volt.) A paradoxonokon kívül a szólások (pl. ko­paszt beretvál) és közmondások (pl. ördöghöz megy gyónni) sokasága szintén alkalmas volt a fordított világ megjelenítésére azáltal, hogy értelmetlen, hiába­való cselekvéseket fejeztek ki tömör formában. 55 Ezek kapcsán az is nyilvánva­ló, hogy a betű szerinti jelentés mögött ilyen egyszerű formák esetében is mé­lyebb értelem húzódik meg. Időnként csak egy-egy toposz vagy motívum idézi föl a fordított világot, illetve annak valamely aspektusát, máskor a fordított vi­lág egész panorámája tárul elénk képen vagy irodalmi műben. (Pl. Bruegel: „Közmondások" és „Gyermekjátékok" című festményei.) A magyar irodalom­ban ilyen „Az világhoz szabott ének" című vers 1675-ből, 56 amelynek ismeret­len szerzője nemesi szemszögből, a közrendűek felkapaszkodása miatt látja fo­nákjára fordultnak a világot, tehát egyfajta társadalomszatíráról van szó. A képi ábrázolások esetében sokszor felirat segít a morális vagy allegorikus jelentés megfejtésében, amely igen eltérő lehetett: látlelete a jelen visszásságainak, tehát társadalomkritikát közvetíthetett, vagy ellenkezőleg, a fennálló társadalmi rend igazolása a megfordítás bolond, képtelen voltának bemutatásával. A hazug-irodalomban (Lügendichtung) 57 a megfordítások fantasztikus, képtelen, nonszensz voltára esik a hangsúly. Mint az utópiák esetében, itt is beindul a képzelet játéka, a megfordításokat a végtelenségig lehet halmozni. Az olyan tehetség, mint Villon ebből is egyénit tudott alkotni „Kiforgatott igazsá­gok" (Des contre-vérités) és „Ellentétek" (Des contraires) című verseiben. A fordított világ tehát nemcsak több-kevesebb vonással megrajzolt társadalom­kép lehet, hanem egy olyan gondolati technika is, amely a megfordítások logi­káját alkalmazza. (Egyszerű esete, ha az ellenkezőjét mondják annak, amit gon­dolnak.) Ez egyáltalán nem csupán a karnevál és a népi kultúra sajátja volt, a Biblia és az antik irodalom is számos példáját kínálta. Különösen a szatirikus és parodisztikus ábrázolásmódra volt jellemző használata. A fordított világnak sokféle arculata van: démoni, gonosz (bűnök), a tör­vényes rend és béke felborulása (a valóságos rossz kormányzás, a zsarnokság, háború, lázadás, erőszak és viszály uralma), kaotikus, megromlott, hiábavaló, 271

Next

/
Thumbnails
Contents