Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa
bűnbánat, majd a megszabadítás és felemelkedés nagyjából arra a pontra, ahol a hanyatlás elkezdődött. 17 A „fent" és „lent" (a bűnök büntetéseként) ismétlődő szakaszai a Paradicsomtól kezdve váltogatják egymást a történelem végpontjáig, amikor a Messiás elhozza a végső szabadulást és a messiási kor helyreállítja sok vonásában az eredeti paradicsomi állapotot. (A próféták írásaiban alakul ki fokozatosan a végső időszak képe, amelyhez kapcsolódik a holtak feltámadásának, az utolsó ítéletnek és a világvégének az elképzelése.) A hanyatlás és romlás szakaszai a „jó" időszakok ellentétükbe fordulását jelentik, de különösen közvetlenül a világvége előtt fordul fonákjára a világ. Katasztrófák, rendellenes jelenségek következnek be: a nap éjszaka, a hold nappal fog világítani, a forrásokból vér fakad, a kövek kiáltozni kezdenek stb. 18 A keresztény időfelfogás hasonló ehhez, az emberiség haladása a történelem és egyben az üdvtörténet kezdőpontjától a végpontig hasonló ciklikus felemelkedéseken és hanyatlásokon keresztül vezet. 19 Frye kijelenti, hogy keresztény szemszögből az egész Biblia voltaképpen egy ilyen U alakú történet: az ember a Genezis elején elveszíti az élet fáját és vizét, és a Jelenések könyve végén visszaszerzi őket. 20 Az első kiváltságos időszak tehát a paradicsomi bűntelenség állapota, amelynek az első bűn vet véget. A bűnbeesés következménye az emberi és a földi természet megromlása, vagyis a kezdeti állapot mintegy ellentétébe fordul: a természetet és az emberi életet ettől fogva ciklikus változékonyság uralja, vagyis elmúlás és megújulás, élet és halál körforgása a hiábavalóság (vanitas) jegyében. Ehhez társul bűn és büntetés egymást követő láncolata. A földi történet egyes korszakaiban (a bibliai történettel összekapcsolták az ókortól egymást követő birodalmak történetét) a felemelkedésre hanyatlás következik, amelynek oka a bűnben és a természeti ciklusban van (az ifjúság felívelésére az öregség hanyatlása jön). „A fent" és „lent" e váltakozásában halad előre az időben lineárisan a világ a végpont felé, amíg eléri a második kiváltságos időpontot, amelytől Frye eltekint túlságosan leegyszerűsítve a dolgot. Ez Krisztus megtestesülésének az ideje, egyben az evangélium, az apostolok és az ősegyház ideje, amely fordulatot hoz az emberiség történetében, mivel Krisztus megszerezte az embernek a kibékülést Istennel, kereszthalálával elégtételt szolgáltatva a világ bűneiért. Ezáltal megteremtette az ember számára az üdvözülés, az örök boldogság elnyerésének lehetőségét. A földi zarándokútján haladó ember lelke fölemelkedhet az Istenhez, maga mögött hagyva az anyagitesti lét körforgását. Ellenkező esetben lefelé, a pokolba vezet az út. Krisztus inkarnáció)ával az emberiség története eléri középpontját, és innen kezdve az idők vége felé közeledik egy újabb hanyatlási folyamatban. Ez a földi történelem utolsó, többnyire hatodiknak számított korszaka, amely az emberi élet szakaszainak megfeleltetve a vénség, az elaggás kora, amikor a világ jellemző állapota a betegség. A világ öregedésével („mundus senescit") a társadalmi intézmények, az állam és az egyház is elöregednek, megromlanak. Ráadásul a XIV század közepétől a pestisjárványok, a visszatérő éhínségek és a háborúk pusztí262