Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

zasság szokásrendjének valamilyen megsértése miatt került rá sor) és a vénlányokat, ritkábban vénlegényeket kicsúfoló eke- és tuskóhúzás megrendezése (ha farsangkor, a házasságkötés szokásos ideje alatt nem volt házasságkötés).

4 E büntető szokások - egyébként nem engedélyezett rendzavarás, felfordulás és bizonyos szimbolikus aktusok közepette - felmutatták és kipellengérezték a közösség szokásrendjét sértő visszásságokat, fordított világot (pl. a házastársak közti korkülönbséget, viszálykodást vagy azt, hogy a házasságkötés fő időszaka esküvő nélkül zajlott).Tárkány Szűcs Ernő említ egy igen látványos büntetést: a \as megyében fekvő Bejegyertyános faluban a rosszul élő házaspárt úgy csúfolták ki, hogy egy kis csoport szétszedte az udvarukban álló szekeret, darabonként felhordta a háztetőre és ott újból összerakta. A kigúnyolt férjnek mielőbb le kellett onnan hoznia, hogy ne maradjon „csúfságban".

5 A szekér a háztetőn a fordított világ gyönyörű példája és megjelenítése. A büntetés, az igazságszolgáltatás egyik világos célja volt a felborult rend helyreállítása és a közösséget veszélyeztető bűnök, normaszegések elkövetésének megakadályozása. Az ünnep koreográfiája, a karneváli fordított világ lehetőséget adott a közösség aktuális konfliktusainak megjelenítésére. Ez összeütközésekhez vezethetett (pl. a reformáció terjedésekor az új és a régi hit követői közt), az ünnep néha zavargásba, lázadásba csaphatott át, mint az 1580-ban a franciaországi Romans karneválján és más esetekben előfordult.

6 Az ünnep szabadossága azonban általában nem jelentett lázadást és minden rendet nélkülöző anarchiát, hanem megvolt a maga saját rendje és többnyire megmaradt a szimbolikus cselekvés és tiltakozás, társadalomkritika szintjén, amely pl. hatásos paródiákban fejeződött ki, fegyverként a nevetségessé tételt forgatva. Meghatározott és körülhatárolt rituálék keretében ideiglenesen és szimbolikus formában valósította meg az egyenlőség elvét, a rendi társadalom fejtetőre állítását, fordította visszájára a hétköznapi értékrendet, profanizálta a szent dolgokat. Az ünnep ambivalens jellege abban nyilvánult meg, hogy rítusai keretet adhattak a társadalmi tiltakozásoknak, kritikának, de éppen ez által mederbe is terelték a szenvedélyeket, levezették az összegyűlt feszültségeket, mintegy biztonsági szelepként működve. A „communitas"-eszmény felelevenítésével nemcsak megkérdőjelezte, viszonylagossá tette a fennálló rendet, hanem ugyanakkor meg is szilárdította azt, megújítva a közösséget, s így a társadalmi kontroll eszközeként is funkcionált, a normák megsértésével egyben megerősítve azokat. Meg kell jegyezni, hogy a karnevál világa az itt vázoltnál összetettebb volt a valóságban, így pl. a kor uralkodó, általánosan ismert eszméit, elképzeléseit is megjeleníthették, egyszerűen az ünnepi szórakozás kedvéért vagy esetleg didaktikus célzattal. Az ünnep és a különböző játékok alkalmat adtak az erőszak, az agresszivitás kiélésére és levezetésére. Ebből következik, hogy külön figyelmet érdemel e jelenségek pszichológiai háttere. Az ünnepi vidámság mögött komoly tartalmak is meghúzódtak. A társadalmi és kulturális rétegződés kibontakozásával az ünnepek meg259