Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
95-99., valamint: Értelmiség és kulturális elit a XVIII. századi Magyarországon. (In: A történelem veszedelmei. Bp. 1987. 138-159.), Benda Kálmán: A felvilágosodás és a paraszti műveltség a XVIII. századi Magyarországon (In: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. 287-308.) Egyes társadalmi konfliktusok kezelésének új módjai is kezdenek kialakulni a XVI. századtól a társadalmi, politikai életben és elméleti téren egyaránt. Pl. a vallási türelem gyakorlása, vallásszabadság biztosítása, illetve az e kérdésről szóló kiterjedt irodalom, az államérdeket szem előtt tartó racionális és részben szekularizálódó államelmélet és politikai gyakorlat, végül a parasztfelkelések megelőzésének lehetőségével is foglalkoztak, megítélésükben szintén kimutatható némi változás. (Főleg az utóbbiról: 'Winfried Schulze: Die veränderte Bedeutung sozialer Konflikte im 16. und 17. Jahrhundert - Geschichte und Gesellschaft. Sonderheft 1. Göttingen. 1975. 277-302.) Újabb, tudatosabb szintet képvisel a társadalmi konfliktusok elhárítása és megoldása tekintetében a felvilágosult abszolutizmus és általában a felvilágosodás eszmeáramlata. 148 L. Kriss-Rettenbeck: Bilder und Zeichen religiösen Volksglaubens. München. 1971. 159. kép. A XVIII. század második felében készített dél-német hajtogatós képet más német, holland és francia területen is lemásolták. 149 R. Mandrou: L'Europe „absolutiste". 260-261. 150 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 50. 151 1. m. 49. és Hóman B.-Szekfű Gy.: Magyar történet. VI. köt. 165-168. Szekfű Gyula is utal a hivatalos egyházi ünnepek betagoló és alávető funkcióira és a tekintélytisztelet társadalomfenntartó szerepére. 152 Kosáry D.:i. m. 27. és 35. 153 Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Bp. 1933. 69-95. 154 Kosáry D: i. m. 47. és 50-56. 155 1. m. 322-323. 155 A szerzetesrendek történetéről a tárgyalt időszakban és az egyes rendek korántsem egyforma helyzetéről, szerepéről és a változásokhoz való eltérő alkalmazkodásáról: Szántó, Hermann és Lányi Károly egyháztörténetei, valamint Kosáry és Vanyó Tihamér idézett munkái írnak. 157 Hermann E.: i. m. 315. 158 1. m. 306. és 316. és Szabó Gy. P.: i. m. 29. 159 Vanyó Tihamér: A szerzetesi életforma válsága hazánkban a XVIII. század második felében -Történelmi Szemle. 1982/2. 211-228. és A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról. 1611-1786. Bp. 1986. 89-107. és 371-433. Franciaországban elsősorban a jezsuiták 1764. évi betiltásához köthető „a szerzetesi elhivatottság általános válsága". (R. Mandrou: L'Europe „absolutiste". 284.). 160 VanyóT:i.m. 211-212. 161 Lm. 218-219. 162 Uo. és Szabó Gy. P.: i. m. 30. 163 1756. 2. fej. 26. 164 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. Kiadja gróf Károlyi László. Sajtó alá rendezte Éble G. Bp. 1911. II. köt. 62-63. 165 Uo. 166 1756. 3. fej. (Haan nem figyelt föl arra, hogy Hueber két színhelyet ír le, szerinte a bárónak a „Landstraßen" volt palotája és kertje.) 107 Szarvasi nevezetességek. 275-276. Tessedik Markovicz Mátyás kézirata alapján meséli el a Kovács János bíróval 1739-ben megtörtént esetet. 168 1756. 2. fej. 17-18. 169 A pesti házat (amely 1715-ben jutott birtokába) végrendeletében is említi Harruckern János György (OL. P. 418. 1. csomó Fase. A. 17.) Vö. még: Éble G.: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Bp. 1897. Pestről Kecskemét és Szentes (itt már saját birtokukon 249
