Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

vitába kezd arról, hogy a zsidók avagy a keresztények jutnak-e kárhozatra. Végül abban egyeznek meg, hogy azé legyen a győzelem, aki több szentet tud elő­számlálni. A keresztény az Újszövetségből, a zsidó az Ószövetségből sorolhatja a szenteket. Aki egyet megnevez, az a másik szakállából kitéphet egy szálat, a vita végén majd összeszámlálják a szálakat. Egy darabig folyik a kölcsönös sza­kálltépkedés, míg végül a keresztény megelégeli a dolgot és kivágja az adut: Orsolya és a Tízenegyezer Szűz. Nekiugrik a rabbinak és akkorát ránt a szakál­lán, hogy az egész a kezében marad. A zsidó iszonyúan ordít, jajgat, ugrál, a keresztény nevet rajta és gúnyolja, a szakállt a lábához veti. A Hanswurst föl­kapja, fölteszi a saját állára, tréfákat űz, grimaszokat vág, bakugrásokat tesz. Végül megszólal a zene, egy csapat török ruhákba bújtatott törpe (gyermekek) táncot ad elő. Az előadás ezzel véget ér, a kárpit legördül. Ennyiből is látható, hogy Antonius atya igencsak világi, az egyszerű, szó­kimondó (sőt obszcén és trágár) népi humor eszközeivel élő komédiával szóra­koztatta főúri pártfogóit. A darabon elsősorban bizonyos dramatikus népi játé­kok, ill. vásári komédiák, népies bohózatok hatása érződik. (Ugyanakkor mind­kettő hatással volt az iskoladrámákba illesztett intermediumokra, amilyeneket szintén láthatott Hueber.) A darab voltaképpen esküvő-paródia, amely alakjai­val és az általuk mondott jellegzetes szövegekkel együtt a farsangkor, lakoda­lomkor, de egyéb alkalmakkor is gyakorolt, esküvőt parodizáló népi játékok­kal 215 hozható kapcsolatba. (Ez a kapcsolat lehet közvetlen, de elképzelhető pl. vándorkomédiások előadásainak áttételével is.) Az obszcén, trágár beszéd szin­tén az említett népi játékok tartozéka. 216 A csábítóként fellépő francia gavallér, akinek figurája a XVIII. század elején tűnt föl a német színpadokon, 217 talán azt jelzi, hogy Antonius atya „színházi élményből" is meríthetett műve írásakor. A színpadra lépő orvosdoktor és a zsidó rabbi szakmai vetélkedése hitvita-paródi­ába torkollik, amelyben persze a zsidó marad alul, a közönség az ő kárán nevet. (Az orvos és a zsidó figurája szintén szerepel a farsangi felvonulások és játékok, ill. a lakodalmi játékok alakjai között, 218 de ugyanígy a commedia dell' arte jellegű színjátszásban is.) A bohóc felléptével és bergamaszka tánccal végződik a darab, amelyben szerzője minél több komikus színpadi figurát (ill. olyan tár­sadalmi típusokat, akiken korában lehetett és szabad volt nevetni) igyekezett fölvonultatni. Antonius atya másik darabja „Az elveszített és újra megtalált kincs, avagy Sylvius, az elcserélt herceg" 1757. július 10-én került bemutatásra. 219 A Gyulá­ra érkezés után ismét a bárónétól kapott megbízást egy mulattató színdarab írására. Előbb azonban mégis egy asztaldíszt kellett elkészítenie - mint kiderült - Jozefa esküvőjére. Színdarabját már csak az esküvő után, de még az ünnepi eseménynek sorában mutatták be. A kosztümöket Budáról hozatták. A színpa­dot Hueber irányításával a gyulai ácsok, asztalosok, festők, szabók és varrónők készítették. A színpadkép erdőt és palotát ábrázolt. Az előadás céljára épületet („Comedihaus"-t) ácsoltak, amelyet az előadás alkalmával 30 viaszgyertyával 236

Next

/
Thumbnails
Contents