Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

eltenni való szebb fürtöket stb. Végre megválasztatott a szüreti bíróság, azon esetre, ha netalán valaki hanyagul végezné a reá kirótt munkát. E bíróságnak elnöke volt a »frajla« [Terézia kisasszony]. A szegény páter volt kiválasztva titkon bűnbaknak. Ó azok közé volt sorozva, kik a fürtöket a venyigéről metszették és kosárba rakták. Előre meg volt neki mondva, hogy ne hagyjon fürtöket, mert büntetés éri, s ő vigyázott is magára. De egy pár pajkos fiatalnak mégis sikerült szőlőfürtöket rakni oly sorokba, melyeken a páter már végigment volt, sőt a reverendájáról hátra csüngő kapucnijába is changifóztak titkon néhány fürtöt. Estve felé, amint a szüret bevégződött, a bíróság Végigjárta a sorokat, hát íme a páterre bízott sorokban ott találják a sok fürtöt. A bíróság összeült és a vétkest hat korbácsütésre ítéli. A páter eleget szabadkozik, hogy a fürtöket bizonyosan valaki más tette oda. Mind nem ér semmit. Ekkor aztán futni kezd. A fiatalság utána, s amint elfogják diadalmasan viszik a bíróság,elébe. Most már a bíróság desentornak nyilatkoztatja, úgy ítél felette, mint szökevény felett, s miután még kapucnijában is megtalálják az oda changirozott fürtöket, egyszersmind tolvajnak is nyilvánítja s súlyosbítja a büntetést. Nolle, velle, ki kellett állnia a büntetést." Egy másik szüretkor pedig gyeplőt vetettek a páterra, és így kellett a pincéhez cipelnie a szőlőt. Midőn a súlyos teherrel nem tudott haladni, a báró kegyes leereszkedéssel - ostorával ösztönözte gyorsabb léptekre.

208 Mint Haan leírása is tanúsítja, a szüret egyszerre volt mulatság, ünnep, amelyre vendégeket hívtak meg, és munka.

209 A szüreti bíróság felállítása és ítélkezése a szőlőben, amely itt elsősorban már játék, szórakoztató mulatság, népszokásra és régi hiedelmekre vezethető vissza.

210 Végül még egy kis történet álljon itt az emlékiratból. Egy alkalommal a szőlőskertekbe hajtottak ki Gyulán. Antonius atya meglát egy nagy almafát, és szép almáit dicséri urai előtt. A báróné elküldi, nézze meg, miféle almák azok. A páter egy ágacskát tör le két szép almával és odaviszi nekik. A báróné felelősségre vonja: hogy merészelt egy idegen szőlőskertből lopni és szegény embereknek kárt okozni. Hueber szégyenében elvörösödve mentegetőzik, de hiába. Azonnal meg kell térítenie a kárt. Mivel nincs pénze, a báróné ad neki egy garast, hogy rejtse el az egyik almába. Legközelebb nem találják az almát. A pátert gyanúsítják, hogy nem is dugta bele a garast. Újabb garast helyeznek el egy másik almában. Harmadszorra a szőlőben találnak egy fiút, akivel a báró elbeszélget. Kiderül, hogy megtalálta a pénzdarabokat és nem tudja, miként kerülhettek az almába. Ezen a báró jól mulatott.

211 234