Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái
csikra ültek. Előbb több mint 200 fős nemesi bandérium parádéja szórakoztatta őket, majd további erdei kocsikázás után következett a meglepetés, a pompás tűzijáték. Végül kocsik és lovasok fáklyákkal, laternákkal vonultak vissza a kastélyhoz, ahol éjfélkor kezdődött a vacsora. Amint Harruckern egészségére ittak, felharsantak a trombiták, megszólaltak a dobok és eldördültek a mozsarak. Másnap már korán reggel átadták neki jókívánságaikat mind a világi, mind az egyházi vendégek. Az istentisztelet után megterítették az asztalokat (a hosszú asztal mellett még három másikat is) mindegyiknél negyvenen-ötvenen étkeztek (a személyzet külön 16 asztalnál). Estig tartott a lakomázás. Közben az ebéd után népmulatság szórakoztatta az úri vendégeket: a helységben hat helyen nagy hordó bort vertek csapra. A nép dézsákkal, korsókkal tülekedett, verekedett az italért, amelyből így több ömlött fejükre és ruhájukra, mint az edényekbe vagy szájukba. „Fenséges mulatság" volt - jegyzi meg Antonius atya. Éjjel került az asztalra a vacsora, ezután tánc következett. Augusztus 5-én a nagykárolyi piaristák rendeztek nyilvános disputát Károlyi Antal és felesége tiszteletére. Az előkelő vendégek előtt estig folyt a disputa különféle természettudományos kérdésekről, és csak másnap reggel ért véget. A hallgatóság közt két könyvecskét osztottak ki, egy latint, amely a téziseket tartalmazta, és egy magyart, amelyet maga Károlyi Ferenc írt. 202 A következő évben, 1758. augusztus 14-én élete 54. évében elhunyt Károlyi Ferenc tábornok. A haláleset miatt Gyulán is visszafogottabb életet éltek. 203 A báró vidám időtöltések helyett folyton egy könyvbe mélyedt, és általában annak tartalmáról beszélgetett. Az emlékirat lapjaiból kitűnik a báróné vallásossága. Még „sétakocsikázásait is Isten nagyobb dicsőségének állította szolgálatába", azaz máriaradnai zarándoklatra indult. Hamarosan ezután Szentmártonban (Arad vármegye) a földesúr támogatásával épült „szép nagy templom" látogatására kerítettek sort, és az új templomot ellátták a szükséges egyházi szerelvényekkel. Útközben megálltak Ottlakán, ahol „egy gyulai lakos gyönyörű oláh templomot épített, valami tízezres költséggel". A báró nagyon elcsodálkozott azon, hogy ilyen gazdag gyulai jobbágyai vannak. Gyulán 1758ban Antonius atya már nemcsak a kastélybeli, hanem a németyárosi és a Körös bal partján épült Szentháromság-kápolnában is misézhetett. Az élet azonban ment tovább. Hueber a bárónét mint ideális gazdasszonyt, a háztartás irányítóját is bemutatja, aki „mesterien tudta kormányozni a házat". A Kisasszony-napi (szept. 8.) vásárban 100 talléron vett ajándékot a háznépnek. Erre a vásárra jöhettek azok a mutatványosok, 204 akik a kastélybeliek és az itt tartózkodó vendégek előtt bemutatták tudományukat. A báró és felesége elé azonban nem juthattak, mivel ők semmi újat nem vártak e mutatványoktól. Végül is a szórakozás, tréfa, játék ebben az évben sem hiányzott, sem Gyulán, sem a Károlyi-birtokon. A báróné születésnapjára (szept. 4.) Antonius atyának most csak egy alkalomhoz illő asztaldíszt kellett készítenie. Ez sziklás hegyen imádkozó remetéket ábrázolt, a hegy másik oldalán díszkert és erdő volt látható 232