Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

net a templomhoz ért, az uraság szép rendben felsorakozott jobbágyai díszsortüzet adtak le, elsütötték a mozsarakat is. Az esküvői menet dob- és trombitaszó hangjai mellett vonult a templomba. A zenével kísért ünnepi istentisztelet után a csanádi püspök elvégezte az esketést. Utána ismét zeneszó és üdvlövések hangjainál vonultak vissza a kastélyba. A gratulációk után egy nagy asztalt terítettek meg, és a vendégek az ezüst étkészlettel fogyasztották el az ünnepi ebédet. Amikor poharaikat ürítették, ismételten eldördültek a mozsarak. Feltálalták Antonius atya nagy gonddal készített asztaldíszét is: a csemegén papírból kivágott, színes katonák álltak az Esterházy tüzérezred mundérjában.

197 Egy üvegből való magaslaton katonai tábor volt, ahol egy szintén egyenruhás nemes úr és egy magyar dáma állt, akik kedvesen bókoltak egymásnak. Az étkezés után két zenekar muzsikált éjfélig, egy kürtösökből és hegedűsökből, valamint egy dobosokból és síposokból álló. (Az egyiket a Károlyiak hozhatták magukkal.) A táncból az uraság jobbágyai is kivették részüket. "Vacsora közben is szólt a zene és hallatszottak az üdvlövések. Másnap ismét a templomba mentek. Hueber tudósítása alapján a további napok eseményei csak nagy vonalakban rajzolódnak ki. Ebéd után általában sétakocsikázás következett. Az ifjú férj igyekezett képességeit megmutatni: lovaglótudását, katonai ismereteit (jobb híján a társaságot egzecíroztatta), a dámvadak közt is nagy pusztítást tett. Június 24én egy népszokás, a Szent Iván napi tűzugrás megtekintése kínált szórakozást. A tűzugrás utáni táncban annyira gyönyörködtek, hogy néhány nap múlva a táncolókat asszonyaikkal, leányaikkal a kastélyba rendelték, ahol újra be kellett mutatniuk tánctudományukat. Haan utalást tesz arra, hogy a kastély és a város között elterülő gyepen máskor is rendeztetett tánccal összekötött népmulatságokat a báró, és a mulatókat megvendégelte. Július 10-én mutatták be Hueber alkalmi színjátékát, amelyet 19-én megismételtek.

198 Nagykárolyba 9 kocsival indultak (8-10 ló volt egy-egy kocsi elé fogva, így az úton összesen 580 lovat vettek igénybe), a poggyászt már korábban előreküldték. Bár a Harruckernek is igyekeztek a kor szokásai és divatja szerinti, társadalmi rangjuknak megfelelő reprezentációt kifejteni, a nagykárolyi ünnepségek fénye, pompája ezt alighanem fölülmúlta. Itt már láthatólag alaposan előkészítve, megszervezve, mintegy előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak az események.

199 Igyekeztek minél több meglepő, nagyszerű látványossággal elkápráztatni a vendégeket. Antonius atyának az urasági asztallal kapcsolatban leírt szavai általában e főúri ünnepi reprezentáció lényegét ragadják meg: „pompa", „dicsőség", „nagyszerűség", „a nagy szám" („Vielheit") és „bőség". Az arisztokrata életformával járó pazarló, reprezentatív fogyasztás kulcsszavai ezek. Gyuláról július 20-án indultak el Nagykárolyba. Károlyi Ferenc, a házigazda már birtokai határán fogadta a közeledő vendégeket. Nagykároly előtt egy mezőn a Szatmár megyei huszárok parádéztak előttük, de alig haladtak egy keveset, a vidék vármegyéinek nemessége köszöntötte őket és parádézott előt230