Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

József is bekapcsolódott, de ő már 1741-ben elhalálozott. Az idős Harruckern még két háborúban vett részt, és 78 éves korában, 1742. április 18-án hunyt el Bécsben.Testét a Stephansdóm kriptájában helyezték nyugalomra. Sikeres életút végén fogadhatta a halált: a takácsmester fiából báró lett, birtokot szerzett és a birodalmi arisztokrácia soraiba emelkedett. Vagyona' nagyságát mutatja, hogy csupán készpénzben több mint 120 ezer forintot osztott szét végrendeletében nővérei, gyermekei és unokái között. Idősebbik fia, Ferenc Domokos (1696­1775) lényegében már örökölte a szerzett birtokot és címeket. A Harruckernek házasságait tekintve a csúcsra érkezést Harruckern Ferenc lányának, Jozefának 1758. évi házassága reprezentálja egy régi nemesi, de szintén a XVÍII. századi nagy birtokszerzők közé tartozó család, a Károlyiak sarjával. 171 Harruckern Fe­renc után azonban nem maradt fiú utód, a család férfi ágon kihalt. Harruckern János György nem hanyagolta el a társadalmi presztízst is biztosító Békés megyei birtokot, nem kívánta eladni, hanem igyekezett értékes­sé tenni azt. Eble szerint évente kétszer, szükség esetén többször utazott a vár­megyébe, illetve itteni uradalmába. 172 Harruckern Ferenc pedig, mint láttuk, az 1740-50-es években szinte minden esztendőben Gyulára jött. Mindkettőjüket egyfajta hosszabb távon gondolkodó, praktikus racionalitás jellemezte, amely alapján kézenfekvő, hogy nyereség eléréséhez ráfordítások szükségesek, az alatt­valók javát, anyagi boldogulását szolgáló lépések a földesúr jövedelmének nö­vekedését eredményezik. így értékelhető telepítő tevékenységük, a telepesek­nek és általában jobbágyaiknak adott kedvezmények és az érdekükben hozott különböző intézkedések. 173 A helységek nagyobb részét a környező vidékekről ideköltöző magyarság népesítette be. A Felvidék felől szlovákok áramlottak er­refelé, Harruckern birtokán Szarvast és Mezőberényt (Csabát már Harruckern birtoklása előtt) szállták meg. Más magyarországi nagybirtokosokhoz hasonló­an Harruckern Németországban is toborzott telepeseket. Az 1720-as évek folya­mán Gyulára, Elekre és Mezőberénybe jöttek németek, Különösen vonzó volt, hogy uradalma lakosainak szabad vallásgyakorlást engedett. 174 A súrlódások elkerülése végett lehetőleg külön helyen telepítette le az eltérő vallású és nem­zetiségű jobbágyokat. (Ez alól Gyula és Mezőberény volt kivétel.) A birtokait benépesítő telepesek az első években jelentős kedvezményeket kaptak. Ha az állami adót nem tudták megfizetni, Harruckern nemegyszer megelőlegezte ne­kik uradalmi pénztárából kamatmentesen. Az egyházi tizedet megvette és örök­re jobbágyainak ajándékozta. A földesúri adó méltányos volt, a robot minimá­lis. „Báró Harruckern jobbágyinak jó állapotjok annyira felszállott, hogy azt mind az idegen, mind a hazabéli irigyek megorrolták És az ember ezt a tarto­mányt, majd leginkább »magyar Kánaánnak« szokta nevezni" - írja később Tessedik, majd kijelenti: „Mi hiánya lehetett jobbágyainak? Ók bizonyára nem tudják, mit jelentenek e szók: jobbágy és nyomor!" 175 Ezen Tessedik elsősorban azt érthette, hogy a gyulai uradalom alattvalói jórészt nem örökös jobbágyok, 226

Next

/
Thumbnails
Contents