Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

élve, a valóságos életet tükröző kisepikai egység, azaz „eredeti anekdota" keletkezik.

39 Különösen, ha maguk az események kínálják az efféle megjelenítés lehetőségét és szinte spontán módon anekdotává állnak össze. Szórakoztató anekdotává alakul így az első Gyulára jövetel megpróbáltatásainak elbeszélése, az 1757. évből „A fáradságos szúnyogvadászat" és „Az örömteli muzsika és éneklés" című fejezetek, 1758-ból Harruckern egyik tréfájának és az úton szenvedett balesetnek az előadása, végül anekdotikus jellegű elbeszélés a Dux által idézett két történet, a franciskánusjelölté és Hueber utazása Temesvárról Aradra. Ezek tehát „a való élet által produkált", leginkább fölépített, az anekdota jegyeit magukon viselő történetek. Hueber előadása itt közel áll az élőbeszédhez, stílusa világos, rövid mondatos. Alkalmazza az ellentétre építést, él a késleltetés és a nagyítás eszközeivel. Anekdotába illő szituációk, mulatságos események, az anekdota felé mutató, annak egy-egy formai jegyét is viselő, de kevésbé kidolgozott, összefogott történetekből még jó néhány előfordul az emlékiratban.

40 Az a tény, hogy Hueber mulatságos történeteket kívánt nyújtani művében, hatással volt a tárgyválasztásra is. Valószínűleg ezért is részesítette előnyben a kastélybeli élet könnyed, vidám mozzanatait. Számos történetének csak a témája mulatság, játék, tréfa. Ezek többsége azonban nem kerekedik anekdotává, igazán mulatságos történetté, inkább csak az események krónikási leírásaként olvashatjuk őket. Nemcsak a hatásos megformálás marad el sokszor. Nemcsak egy Hermányi Dienes József műveltsége, nyelvi gazdagsága, illetve általában a nyelvi kifejező eszközök nagyobb mérvű használata hiányzik. Antonius atya tollán az egyedi esetek, történetek legtöbbször nem emelkednek valóban általános érvényű jelentés hordozójává, akár a társadalmat, akár csak egy ezen belüli mikrovilágot illetően, mert hiányzik - nem is annyira az igazi elmésség hanem a tapasztalatokból leszűrt életbölcsesség, az önálló világszemlélet, amely némi különállást biztosítana számára, illetve rálátást az ábrázolt miliőre. Szemléletének horizontja meglehetősen lapos, így anekdotikus történeteinek, elbeszéléseinek univerzuma eleve igen szűk. A látószöggel pedig összefüggésben áll az emberi tartás, autonómia hiánya vagy megléte. Hueber szinte csak uraira koncentrálja figyelmét, világuk értékeivel fenntartás nélkül azonosul. Urait pedig többnyire nem tudja és nem akarja anekdotái figuraként ábrázolni. Az eszményítő megörökítés szándéka és sémái megakadályozzák ebben. Életteli, egyszerű halandónak leginkább éppen szerzetesünkkel tréfát űzve láthatjuk őket. (Pl. Harruckernt vagy a Huebert és mindenkit üvöltve és üvöltöztetve egzecíroztató ifjú Károlyit.) Hueber sajátos helyzete és látószöge, illetve a konvenciók rögzítette társadalmi korlátok miatt erősen beszűkült az a valóságmező, amely anekdotikus jellegű megjelenítésre alkalmas lett volna. Nem lehetett a virtuális anekdotahősök (urai) gyarló, esendő vonásait vagy az adott viszonyokban a kisszerűt, földhözragadtat fölmutatni. A nevetésnek, a szórakoztatásnak az a fajtája, amely a fennköltet lerántva, 194