Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

hogy korábban is indulhassanak vissza (okt. 9-én), mivel így a változékony őszi időjárás kellemetlenségeivel még nem kellett számolni.

29 Kivételes volt az 1757. év, amikor az esküvő miatt már május 27-én útban voltak Pestről Gyula felé, és innen augusztus 12-én indultak vissza. Dux sokat és pontosan idéz Huebertől, legfeljebb az írásmódon igazít és néhány kifejezést változtat meg a jobb érthetőség kedvéért. Haannál viszont nem mindig különíthető el, hogy mi az, amit más forrásokból származó ismereteiből sző bele előadásába. Helyenként Hueber több történetét, leírását összeolvasztva, jellemző adataikat kiemelve fest képet a kastély lakóinak mindennapi életéről. Mindkét szerző számos olyan történetet, eseményt idéz vagy említ ismertetésében, amely a kézirat hiányzó részeiben szerepel. Ezek, valamint a másolat alapján nagy vonalakban rekonstruálni lehet az emlékirat hiányzó részeinek tartalmát. Amikor Antonius atya a báróval együtt utazott Gyulára (Budán vagy Pesten csatlakozott a Bécsből odaérkező Harruckernhez), följegyezte az utazás állomásait és az úti eseményeket. Az ausztriai utazás leírása mellett emlékiratába került egy Temesvárott tett látogatás, pontosabban Temesvárról aradi állomáshelyére való viszontagságos hazatérésének története, amelyet azután nagy vidámságot keltve mesélt el az uraság asztalánál.

30 Leírt egy hallott úti kalandot is: „egy franciskánus jelölt csodás történeté"-t.

31 1751-ben a báró a Dunán hajóval küldte szolgáit előre Budára. Erre a hajóra kéredzkedett föl az ifjú franciskánusjelölt. Egy nagy szélvihar miatt Komárom után kikötöttek egy kis szigeten. A szél elültével tovább indultak, az ifjút azonban a szigeten felejtették. Már sötét volt, mire az ifjú - ruháit a szigeten hagyva - kivergődött a folyópartra. Egy tűzre akadt, amely mellett pásztorok aludtak. Amikor fölébredtek az ifjú kiáltozására, kutyáik már az inget is letépkedték róla. Segítségére siettek, de megrémülve a meztelen, csapzott, tépett alaktól, elfutottak kutyáikkal együtt. Csak akkor merészkedtek vissza, amikor látták, hogy kiszedi és enni kezdi tarisznyájukból a kenyeret és szalonnát. Bár nemigen tudtak szót érteni (az ifjú csak németül beszélt), másnap megtalálták a ruháit, s így útnak indulhatott az első falu irányába. 1746-ban Gyulán bemutatott színdarabjának szövegét szintén rögzítette művében Antonius atya, de fejezetet szentelt minden kis személyes örömének (hogy tejeskávét, csokoládét ihat vagy sárgarézből készült órát kap ajándékba stb.) és feladatának is (pl. festmények, rajzok, madárkalitka vagy betlehem készítése). Csak a hiányzó részekben szerepel szüret, valamint farkasvadászat és halászat leírása. Minden évben több fejezet szólhatott a legfőbb időtöltésről, a vadászatról és a madarászairól. Beszámolt állatheccekről is. A másolatban olvasható máriaradnai zarándoklat sem volt egyszeri esemény, hasonló zarándokutakra korábban is sor került. A gyulai kastélyban tehát az évek során nagyjából úgy teltek a napok, amint az az Eble által lemásolt részekből kirajzolódik. A Haan előadásában összegyűjtött adatok azt jelzik, hogy Antonius atya emlékirata első részeiben sem mutatta be szisztematikusan a gyulai 190