Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Egy XVIII. századi arisztokrata családmulattatója. Antonius atya históriái

jobbágyaihoz való viszonyát, a szerző társaságában a vidékre, sőt Bécsbe tett kirándulásait, továbbá azon mulatságokat, melyek időről időre a bárónak gyulai kastélyában rendeztettek, miből meglehetősen tájékozhatjuk magunkat Gyula városa és annak vidéke akkori állapotjára, különösen pedig gazdag főuraink családi és házi életére nézve."

12 Haan tehát legfeljebb a hagyományosan értelmezett politikatörténet, illetve eseménytörténet szempontjából tulajdonított kevés jelentőséget a forrásnak, művelődéstörténeti és helytörténeti értékét nagyon pontosan és indokoltan emelte ki. Takáts Sándor, aki „egy magyar főúr utazásainak és szórakozásainak leírását" adva, egy könnyed tárca erejéig szemelgetett az emlékiratból, általános kortörténeti és kultúrhistóriai szempontból vélte azt érdekesnek.

13 Adolph Dux ismertetése a legterjedelmesebb. Mivel német olvasóközönség számára írt, jócskán idézhetett Antonius atya történeteiből. A forrás jelentőségéhez szerinte is hozzájárul az, hogy jellemző adalékokat szolgáltat a kor- és erkölcsrajzhoz. Emellett Dux érdeklődését fölkeltette Hueber alakja és a főúri társaságban betöltött sajátságos szerepe. Ezzel kapcsolatban helyes megfigyelései vannak, és hangsúlyozza, hogy az emlékirat alapján annak írója szinte teljességgel megelevenedik minden kis szenvedésével és nagy örömével, hogy szinte tapinthatjuk, láthatjuk, sőt hangját hallhatjuk, mintha csak szólna hozzánk.

14 Szembesítve az egyes vélekedéseket, azt tapasztaljuk, hogy más-más oldalról közelítve, más-más vonásokat kiemelve mindnyájan fölismerték Antonius atya emlékiratának jelentőségét. ítéleteik kiegészítik egymást, együttesen nagyjából helyes képet adnak a forrásról, de a szerzők mindegyike csak öszszegző ismertetésre, a figyelmet fölkeltő bemutatásra szorítkozott. Az emlékirat - bármilyen szempontú - elemzése, értelmezése eddig elmaradt, sőt alapvető adatokat és kérdéseket sem jegyeztek föl, illetve vizsgáltak meg ismertetői. 4. A kézirat tagolódása és hiányzó részének tartalma Hueber emlékiratának két jó állapotban lévő, gondosan bekötött negyedrétű kötete összesen 648 oldalt számlált.

15 Műve évek szerint tagolódott 12 részre. Az egyes részeken belül a fejezeteket („pontokat") megszámozta és címekkel látta el. Dux egyik megjegyzéséből kiderül, hogy Hueber és egyik szerzetestársának 1756. évi ausztriai utazása teszi ki a kézirat első kötetének jelentős részét. Október elején indultak Budáról és október 5-én értek Bécsbe. Az út célja mariazelli zarándoklat lett volna. Ehhez kérték Harruckern támogatását, megígérvén, hogy a kegyhelyen imáikban külön megemlékeznek családjáról. Mariazellbe azonban nem jutottak el, mivel az utak járhatatlanok voltak. Mindenesetre Hueber kihasználta az alkalmat az útba eső kolostorok és helységek meglátogatására. Visszatérőben még két hétig időzött Bécsben, templomok és 188