Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

téneti adatait kívánta összegyűjteni és krónikájukat, földrajzi-statisztikai leírásukat egymás után sorakoztatni. Művében az egyházmegye és általában az itteni egyházszervezet, egyházi viszonyok történeti ismertetését adja, összekötve ezt a magyar református egyház történetével. Úgy tartotta, hogy „a vallás és a haza története nem elválasztható", ezért nála az egyháztörténet egybeszövődik a „polgári történettel", az egyházi állapotok ismertetéséhez művelődéstörténeti fejezetek is csatlakoznak. Egyházmegyéje története sem emelhető ki „a haza közönséges históriájából", mert nem is érthető meg az utóbbi adatai nélkül, amelyek megvilágíthatják az ország e részének múltját, ahol oly kevés forrás maradt fenn a XVIII. századot megelőző időkből. Áttekinti e terület földrajzi viszonyait és lakói történetét, kezdve a honfoglalás előtt itt élt népeken és folytatva a letelepedő magyarság történetével. Röviden ismerteti a három vármegyét, Békést, Csongrádot és Csanádot, amelyekre a békés-bánáti egyházmegye kiterjedt, valamint egy-egy forrás alapján (pl. a Váradi Regestrum vagy összeírások segítségével) a Szent István kora óta e vidéken létrejött és a különböző időszakokban itt fennállott helységeket, valamint a reformáció korától fogva létesült református egyházakat egészen 1830-ig. Egy nagyobb vidék régmúltjáról összegyűjtött számos forrásadata és saját kora egyházi, művelődési viszonyainak leírása egyaránt érdekessé teszik Kiss Bálint kéziratát. A honismereti irodalom előbb ismertetett helyi termése bizonyos fejlődési tendenciákat jelez, amelyek kezdetei mái a XVIII. század utolsó évtizedeitől mutatkoztak, majd folytatódva a századforduló után a reformkorban bontakoztak ki és hoztak számottevő eredményeket. Megállapítható, hogy fokozatosan bővült a szűkebb pátria történetét, korabeli földrajzi és statisztikai viszonyait leíró értelmiségiek és a publikált munkák száma is. Békés megyéről írva Magda Pál már utalt könyvében arra, hogy „egy időtől fogva az emberi elmét itt is nagy mozgásba látni". Szerinte ez kivált az evangélikusok „nagyobb kultúrára s elmebeli tökéletességre való törekedésekben" nyilvánult meg. KonkrétanTessedik munkásságára és a mezőberényi, utóbb Szarvasra áthelyezett gimnázium felállítására hivatkozott. Magasabb iskola létesítésére azonban Gyulán és Békésen is történtek kísérletek, igaz, csak a békési reformátusoknak sikerült 1836-ban gimnázium létesítése. Az értelmiség tollforgató, publikáló részét tekintve pedig éppen az tapasztalható, hogy egyre inkább növekedett a reformátusok és katolikusok aránya, szerepe, amint ezt a honismereti írások is mutatják, noha ezen a téren az evangélikusoknak komoly hagyományaik voltak. A katolikus Petik, Ágoston és Komáromy (de Spiegelt, Kornélit, Mogyoróssyt is számíthatnánk)

90 mellett említettük a füzesgyarmati krónika szerzőjét, Gacsárit, aki a debreceni kollégiumban, majd Göttingában tanult és a „Tudományoknak s Régiségeknek különös kedvellője" volt, valamint Dávidházyt, aki Debrecen után Göttingában és az utrechti egyetemen végezte tanulmányait, vagy a hasonlóan képzett Ecsedy Gábort. De a paletta nemcsak vallási, hanem foglalkozási megoszlás szempontjából is színesebb lett. A honismereti irodalmat nézve az egyházi értelmiség 167