Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Bél Mátyás és Békés vármegye felfedezése

szlovák nyelven. Horányi Elek lexikona szerint jénai egyetemi éveiben Markovicz „nem közönséges tudásról tett tanúbizonyságot".

21 Az ifjabb Tessedik, aki sokban rokon gondolkodású elődje jó néhány érdemét, példamutató tettét örökítette meg krónikája, a Szarvasi nevezetességek lapjain, kiemelte a „neveléstudományban, földrajzban, történelemben és bölcsészetben való kiváló, azon időben szokatlan nagy jártasságát"

22 amelyet, úgy véljük, nemcsak a jó hírű jénai egyetemnek, hanem megelőző, hosszú és alapos Selmecbányái, besztercebányai és különösen pozsonyi tanulmányainak is (1728-1731) köszönhetett, mivel a pozsonyi líceumban Beer Frigyes Vilmos igazgatói működése idején is a Bél által lerakott alapokon és Bél reformjai szellemében folyt a tanítás. Helytörténeti szempontból értékes kéziratos földrajzi, történelmi munkáinak egy része elveszett, legfeljebb töredékeik ismertek, illetve a múlt századi kutatók említései adnak hírt felőlük. Csak töredékek olvashatók 1760 táján írt verses krónikájából, amelyben leírta a vidék - elsősorban az itteni evangélikus egyházak - történetének nevezetes eseményeit. Az alföldi tájon emelkedő kunhalmokról állítólag önálló tanulmányt írt, e halmok keletkezésének kérdéséről mindenesetre más műveiben is értekezett. Az utóbbi években sikerült fellelni három, helytörténeti szempontból fontos írásának másolatát. Az első feljegyzéseit tartalmazza Szarvas történetéről, a második nevezetes szarvasi események és csodajelek krónikája 1734-től 1760-ig, végül a szarvasi evangélikus egyház Markovicz által összeállított részletes rendtartásának kivonata is fennmaradt.

23 Tessedik a Szarvasi nevezetességek lapjain elődje krónikás feljegyzéseinek mintáját követi, számos részletet át is vesz Markovicz kéziratából, a rögzített eseményekhez azonban már egyértelműen a felvilágosodás szemléletének jegyében fűz kommentárokat. Markovicz írásait azért sem könnyű fölleltározni, mert egy-egy témáját sokszor több változatban dolgozta ki, például megírta prózában és verses formában is. Kész írásait pedig tovább alakítgatta, összekapcsolta egymással stb. Szintén több változatban ismerjük legfontosabb honismereti művét, a Maros-Körös közi vidék sajátosságainak, természetének rövid ismertetését. Bél Mátyás és Markovicz levelezéséből mindössze egy 1748. szeptember 11-i keltezésű levél maradt fenn.

24 Ebben a négy évvel korábban Bél rendelkezésére bocsátott három „éppoly alapos, mint amennyire hasznos és kedves kis értekezés" kéziratait kéri vissza Markovicz. A három felsorolt írás közül az első helyen a Maros-Körös közi vidék leírása áll.

25 A levélből kiderül még, hogy továbbra is Bélnél maradhatnának a kéziratok, ha azokat segítségével ki lehetne nyomtatni Németországban. A Maros-Körös közi vidék leírásának első változata tehát még 1744-ben vagy valamivel korábban elkészült. Lapjain Markovicz egy földrajzi régió sajátos viszonyait ismertette, és miután művének kiadására is gondolt, azt a legszélesebb - akár külföldi - olvasóközönség ízléséhez kellett szabnia. A műnek fennmaradt egy Markovicz által írt, 1748-ból származó kézirata,

26 amely 16, való153