Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje

nyékről, amelyeket öt újság is megörökített. A császári táborból augusztus 27én és 30-án érkezett jelentések alapján arról számol be egy nürnbergi lap, hogy a törökök heves rohamot intéztek a vár ellen tíz nappal ezelőtt. A törökök mintegy 3000 fős veszteséget szenvedtek a várvédők hatalmas kitörésekor és a rohamokban. A kitöréskor a temesvári pasát lelőtték, a perzsiai nagy bégnek pedig egyik lábát ellőtték.

45 Egy szeptember 1-jéről keltezett hír szerint Schwendi futára hozta a hírt a császárnak, hogy Pertev és a temesvári pasa Bertalan napján (aug. 24.) vagy akörül két helyen indított teljes hadinépével rohamot, de a mieink úgy fogadták és űzték vissza őket, hogy a törökök 2-3000 embert vesztettek.

46 (A többi forrás alapján augusztus 24-e előtt kellett lejátszódniuk ezeknek az eseményeknek.) Az egyik helyen az árok oly módon volt éles eszközökkel és robbanószerekkel előkészítve, hogy az első hullámban mindjárt vagy ötszáz támadót küldtek az égbe.

47 Megint csak a várvédők sikereiről értesülünk, pedig helyzetük ekkor vált annyira reménytelenné, hogy Kerecsényi tárgyalást kezdeményezett a törökkel. (A külső vár mögött a régi derékvár maradványa és a belső vár nem képezett olyan további védelmi vonalat, ahová még vissza lehetett volna húzódni.) Az ostrom menetének rekonstruálásában itt láthatjuk az igen jelentős eltérést Karácsonyi, Scherer és Marosi eredményeihez képest: az utolsó roham nem augusztus 3-án volt, és a tárgyalások a törökkel nem folytak majdnem egy hónapig. A kilenc hétig tartó ostrom alatt csak a fegyverszünet nyolc napja alatt és a kivonulás előtti néhány napon szünetelt a harc. Az a tény, hogy a külső várat mintegy huszonnyolc napig sikerült tartani a megújuló török rohamok és a folytonos ágyúzás ellenére, szinte csodának számít. Még inkább világos lehet most már, hogy Kerecsényi hibáztatása, bűnbakká tétele teljességgel alaptalan volt. Ha nem állt volna bátor és a katonai mesterséget kiválóan értő várkapitány a gyulai védősereg élén (akinek hasonlóan kiváló tiszttársak segítettek), ez a teljesítmény elképzelhetetlen lett volna. Az is bizonyos, hogy Kerecsényi csak az utolsó órában bocsátkozott tárgyalásba Pertewel. A külső vár vívása, amely július 24-én kezdődött, tehát kb. augusztus 20-án ért véget, ezután kezdődött a vár ostromának negyedik szakasza, a tárgyalások a vár feladásáról (kb. aug. 21.-szept. 2). Az augusztus 30-i híreket közlő nürnbergi újságban ugyanis még az olvasható, hogy a török néhány napig lőpor és golyó hiányában beszüntette a tüzelést, és a holttestekből áradó bűz miatt négy mérföldnyire a Duna irányába vonult vissza.

48 Egy augsburgi újság pedig már arról tudósít, hogy szeptember 3-án érkezett hír szerint, ha a törökök nem is vonultak el Gyula alól, de 8 napja nem lőttek és az ostrommunkálatokat sem folytatták. Ezt Kerecsényi előző kitörésével magyarázza, amely után a megmaradt törököknek nincs kedvük kockára tenni az életüket.

49 Valójában a 8 napig tartó fegyverszünetről volt szó, amelyben Kerecsényi és Pertev megállapodtak.

50 A kitörésekről pedig azt állapíthatjuk meg, hogy azok a huszárvár, majd a külső vár védelmének utolsó napjaiban történtek, tehát ezek a végső elkeseredett kísérletek voltak az ostromlók már elviselhetetlenné váló szorításának lazítására. 132