Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Előszó

három írása, amely két gyulai és egy csabai értelmiségi életútját, tevékenységét és műveltségét tekinti át. A megyeleírás kiadásának előkészítésekor kezdtem összegyűjteni a gyulai vár 1566. évi ostromáról beszámoló krónikákat, emlékiratokat és egyéb dokumentumokat. Ennek keretében néztem át az ostromról tudósító német újságlapokat, és alaposan meglepett, hogy éppen ezek segítségével lehet rekonstruálni az ostrom időrendjét. Ha közelképről, kis léptékű vizsgálatról van szó, nagy súlyt kap narrációban az időrend, az események egymásutánja. Ezt tükrözi a honvédtisztek gyulai fegyverletételének körülményeiről beszámoló apró írás is. Ebben mindössze azt kívántuk tisztázni, hogy honnan ered a zavar e szimbolikus aktus időpontját, valamint azt illetően, hogy a honvéd tábornokok közül kik tartózkodtak akkor Gyulán. Az összegyűjtött forrásokból emellett nagyjából kirajzolódik az augusztus 13-tól augusztus 24-ig, vagyis a világosi kapitulációtól a foglyok Aradra szállításáig eltelt napok krónikája is. Ujabban Németh Csaba foglalkozott - részben más forrásokra alapozva - a gyulai fegyverletétellel, Hermann Róbert pedig a szabadságharc végnapjainak szélesebb összefüggésében helyezte el ezt a szomorú eseményt. A kötet elején álló négy írás egy tömböt alkot. Kétségtelenül a legelső tanulmány tartalmazza a legváratlanabb és nemcsak helytörténeti vonatkozásban fontos eredményeket. A középkori Békés vármegyéről a különböző kézikönyvek, forráskiadványok és történelmi atlaszok két dolgot rögzítettek biztos tényként: a későbbi Békés település közelében volt az 1046. évi pogánylázadás vezetőjének, „a békési Vatának" földvára. Miután megtörve hatalmát elvették tőle, ez lett a vármegye ispáni székhelye, amelyet az első ispánról Békésnek neveztek el. A másik tényként kezelt feltételezés az volt, hogy Gyula település kezdetei egy bizonyos monostorhoz köthetők, és ennek írásos említései (1214ben és 1313-ban) egyben a Gyulára vonatkozó első adatokat jelentik. Reméljük, hogy elegendő mennyiségű és súlyú bizonyítékot sikerült felsorakoztatnunk amellett, hogy e monostor a Csolt nemzetség Vata ágának gerlai (gellai) monostorával azonos (Gyula első írásos említése így csak 1332-ből származik), Vata földvára pedig nem Békés, hanem a Király-hágó közelében lévő Sebes volt. Mivel a Képes Krónika az 1046. év eseményei kapcsán valójában nem Békés, hanem Sebes váráról ír, beigazolódott Kristó Gyula álláspontja, amely szerint Békés királyi vármegye későn, a XIII. század eleje körül alakult meg Bihar vármegyéből kiválva. A Gerla (Gella) helynév és a Csolt nemzetségre vonatkozó történelmi adatok vizsgálata azt mutatta ki, hogy e nemzetség besenyő eredetű volt, tehát ebben a kérdésben is megalapozottnak bizonyult Kristó régebbi kérdésfelvetése. Igen megnehezítette dolgunkat, hogy a tanulmányban tárgyalt időszaknak szinte minden lényeges kérdésében eltér egymástól két kiemelkedő történészünk, Györffy György és Kristó Gyula interpretációja, egész narratívája. Ezért nyitva hagytunk olyan részletkérdéseket, amelyek eldöntése nem lehetett feladatunk, másrészt viszont azt tapasztaltuk, hogy Györffy tekintélyes adat12