Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
A gyulai vár 1566. évi ostromának időrendje
Természetesen Karácsonyi és Scherer is használt ilyen újságokat, Fraknói Vilmos 8 és \eress Endre 9 publikált is belőlük néhányat, mindamellett e források értékelésére és megfelelő összehasonlítására nem került sor. 1566-ban - Szigetvár és Gyula ostromának évében - az összes német újság 50%-a volt magyar vonatkozású,tehát a német (különösen a délnémet) közvélemény nagy figyelemmel és izgalommal követte a magyarországi harcokat. 10 Gyakorlati oka ennek az volt, hogy úgy vélték: a török őket is fenyegeti, hiszen 1529-ben már Bécsnek is ostromot kellett kiállnia. Ezenkívül ideológiai, vallási oka is volt az érdeklődésnek. Magyarországon a kereszténység ütközött meg a hitetlenekkel (infideles), az „ősellenséggel", a kegyetlen török „vérebbel", amint a hírlapok titulálták a törököket. A török veszély átérzését jelzi, hogy a röplapok török elleni imákat tettek közzé, vagy az, hogy Schwendi Lázár, Kerecsényi László és Zrínyi Miklós hőstetteiről dicsőítő éneket is kiadtak. 11 Luther a törököt Isten büntetésének tartotta a közeledő világvége előtt, amikor már megjelent az Antikrisztus, amelynek lelke a pápa, teste a török. A török nem Isten akarata ellen működik: Isten az ő segítségével hajtja végre tervét, törli el bűnnel fertőzött, pusztulásra érett emberiséget, ezért fölösleges a harc ellene. 12 1529-ben azonban Luther kiadta „A török elleni háborúról" című röpiratát, amelyben már a leghatározottabban hív fel a török ellenség megsemmisítésére. Ekkortól jelennek meg a török elleni prédikációi is. A korábban pápai felhívásokra indított keresztes háború helyett vallásháborút hirdet a vallás és az evangélium ellensége ellen. Az Antikrisztus eme megtestesülése elleni küzdelem minden keresztény feltétlen kötelessége a protestáns teológusok szerint. 13 A XVI-XVIIL századi német újságirodalmat mint Magyarország történetéhez felhasználható történeti forrást Benda Kálmán vizsgálta meg. Könyve summázataként megállapítja, hogy „a török korszak német újságaiban hiába keressük a magyar események valóságos rajzát. Nem a valóságot hozták, csak annak árnyképét, s írásaik a közvéleménynek a valóságról elképzelt, többnyire örökölt, sablonos vonásait tükrözik. Az újság tartalma tehát nem arra jellemző, akiről szólt, hanem arra, akihez beszélt." 14 Ez a megítélés általánosságban ig«z lehet, de mást tapasztalunk, mást kell fontosnak tartanunk, ha a Gyula ostromával foglalkozó hírlapokat nézzük meg. Először is ezek a német tudósítások az ostrommal egy időben vagy közvetlenül utána íródtak, így a rendkívül kevés egyidejű, s ezért elsődleges fontosságú forrás közé sorolandók. Igaz, hogy az újságok a keresztény közvélemény vágyainak megfelelően főleg a várvédők sikereiről, a török nagy veszteségeiről számoltak be, s a túlzott optimizmust táplálták, azonban Miksa császár győri táborában is ez az optimizmus uralkodott, meg voltak győződve arról, hogy Gyula vára jól kiépített, fegyverrel, lőszerrel, élelemmel és katonával kellőképpen el van látva, s ezért képes kitartani felmentő sereg segítsége nélkül is. (Az egyik újság még egy augusztus 21-i bécsi hír alapján is azt írja, Sziget és Gyula emberrel és munícióval oly mértékben el vannak látva, hogy a török, amelynek élelmezése hiányos, nem tud mit kezdeni 127
