Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

es évek között ugyan visszaesés mutatkozott a magyar szarvasmarha-kivitelben, de ezt újabb nekilendülés követte.

61 Nagy Lajos, majd Zsigmond uralkodása idején a nürnbergi kereskedők rendkívül erős pozíciókat szereztek a magyar piacon, a legfontosabb városokban, sőt a királyi pénzügyigazgatásban is. Monopolszerű helyzetbe kerültek a Kárpátok országainak nemes- és színesfém kitermelése és forgalmazása terén. A magyar réz, ezüst, arany és élőállat kivitelével szemben fém- és textilárukat, fűszert, luxuscikkeket hoztak be. Kereskedőik és lerakataik ott voltak a jelentős városokban. (A Gyulához közeli Várad a nürnbergiek Erdélybe vezető kereskedelmi útvonalának volt az egyik állomása.) Letelepedve az egyes városokban megszerezhették a polgárjogot is, amely előnyös volt az általuk képviselt külföldi kereskedelmi érdekek érvényesítése szempontjából, mert nem vonatkoztak rájuk a külföldiek kereskedelmét akadályozó szabályok.

62 Ezeknek a rendkívül intenzív gazdasági kapcsolatoknak a vázolásával azt kívántuk érzékeltetni, hogy az idősebb Dürer vándorlásának úti célja nem valami egészen távoli és ismeretlen világ volt. Aruk és információk bőségesen áramlottak Nürnberg és Magyarország között. A hazai német polgárságot sokszor rokonsági szálak is összekötötték a délnémet területtel. A távolsági kereskedelem révén létrejött sokrétű érintkezésen kívül a kézművesek, a magyarországi magyar és német ötvösök nürnbergi kapcsolataira is gondolnunk kell.

63 Sajnos nem tudunk semmit Anthoni és az őt tanító gyulai ötvösmester kapcsolatrendszeréről, céhlegényként folytatott vándorlásáról. Azt sem tudjuk, hogy az idősebb Dürer milyen útvonalon vándorolt Németországba, megállt-e eközben hosszabb időre valamelyik magyarországi városban. Végül a Családi krónika Gyula fejlődését is tanúsítja. Mint kifejtettük, Ajtós közvetlenül Krakó mellett feküdt, de a családi krónika csak a Gyula nevű városkáról tesz említést. Ennek egyik okát abban találhatjuk meg, hogy Krakó is beleolvadt a fejlődő Gyulába még 1444 előtt, és csak a mezőváros egyik utcájának számított. Ha ez esetleg még nem következett volna be, akkor a krónika azt jelzi, hogy Gyulához képest Krakó falu már teljesen jelentéktelen volt. "Valóban, az idősebb Dürer gyermekkorában és ifjú éveiben Gyulán már látogathatta a plébániatemplomot és a ferences kolostor templomát, megcsodálhatta a Maróthiak építette várat, nézelődhetett a Gyulán tartott országos vásárokon és hetipiacokon. A mezőváros fejlődése a következő évtizedekben, részben annak folyományaként, hogy a Maróthi család ide tette át rezidenciáját a Délvidékről, azt eredményezte, hogy megnőtt a kézművesek árui iránti kereslet, s így az Anthonit a mesterség fortélyaiba bevezető ötvösmester is megélhetést találhatott Gyulán. 107