Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

A Családi krónika elején az „Anno 1524, karácsony után" időpont-meg­jelölés olvasható. Mivel az új évet akkor még december 25-től számították, Dürer az 1523. év utolsó napjaiban kezdte írni családi feljegyzéseit. Az eredeti kézirat elveszett, négy kéziratos másolata maradt fenn a XVIII. századból, s ugyanak­kor már nyomtatásban is megjelentették. A Családi krónika összeállításánál Dürer felhasználta édesapja irományait, amelyekből összegyűjtötte az adatokat arról, hogy honnan származott, és hogyan került Nürnbergbe édesapja. Az idősebb Dürer feljegyzései az 1492. évvel, utolsó gyermeke születésével zárultak. A gyer­mekek születéséről szóló részt szó szerint idézve vette át édesapjától Dürer. Ezután még rövid jellemzést ad szeretett atyjáról, ezzel kapcsolatban ismerteti saját neveltetését, tanulmányait és ifjúsága eseményeit 1490-ben kötött házas­ságáig. Végül szülei, valamint apósa és anyósa haláláról számol be. 42 E pár oldalas krónikából bennünket most mindössze csak az első rövid bekezdés ér­dekel, az idősebb Dürer származásának leírása. Az első mondatból megtudjuk, hogy „az idősebb Albrecht Dürer a Ma­gyar Királyságban született nemzetségéből", a Gyula közvetlen közelében fek­vő Ajtós nevű falucskában, ,,s nemzetsége ökrökből és lovakból élt". Ezután még a következő fontos tényeket rögzíti Dürer: édesapámnak atyját pedig Anthoni (Antal) Dürernek hívták, gyermekfővel a nevezett városkába ment egy ötvös­höz, és nála tanulta ki a mesterséget. Majd feleségül vett egy Elisabetha (Erzsé­bet) nevű hajadont, akitől egy Catharina (Katalin) nevű leánya és három fia született. Az első fiú volt Albrecht (Albert), a festő édesapja, aki szintén az ötvösmesterséget tanulta ki. A másodikat Laßlennak (László) hívták, és szíj­gyártó (nyerges) lett. Az ő fia volt Niklas Dürer, aki szintén Nürnbergbe ment, de végül Kölnben telepedett le, ahol „Niclas Unger"-nek, vagyis Magyar Mik­lósnak nevezték el. Nürnbergben Dürer apjánál tanulta az ötvösmesterséget. A harmadik fiúgyermeket Johannesnek (János) nevezték, őt apja taníttatta. Utóbb Váradon lett plébános, és több mint harminc évig maradt e tisztében. Haan Lajos Dürer származásának kérdésein töprengve már 1872-ben arra a gondolatra jutott, hogy „a nagy művész aligha közönséges parasztnak, hanem valamely szegényebb sorsú birtokos nemesnek fia lehetett". 43 A Családi króni­kát azután már ennek jegyében értelmezte. Először is megváltoztatta a szöve­get: „aus seim [seinem] Geschlecht" helyett „aus feim [feinem] Geschlecht"­nek kell ott állnia, az előbbi csak a másolók vagy Dürer elírása miatt került oda, hiszen annak nincs értelme, hogy az idősebb Dürer a nemzetségéből (illetve családjából) született, mivel ez magától értetődik, annak viszont már van értel­me, hogy nemes családból született. A régi német irományokban a „feines Geschlecht" mindig nemes származást, nemes családot jelent. Az, hogy nem­zetsége lovakból és ökrökből élt, nem jelenti azt, hogy parasztok voltak, hanem csak annyit, hogy mint csekély birtokú nemesek szántás-vetés után éltek. Arra is van példa, hogy nemesember mesterségre, különösen a megbecsült ötvös­mesterségre adja magát. 44 102

Next

/
Thumbnails
Contents