Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén

lyesen találkozott az uralkodóval. Egyetlen fennmaradt levelében erről számol be feleségének, büszkén említve, hogy a császár „saját ötvösének" nevezte. Megbecsültségéről és a belevetett bizalomról tanúskodik, hogy az 1424-től Nürnbergben őrzött császári koronázási jelvények karbantartásának és kiegészítésének munkáit is végezhette. Az idősebb Dürer ötvösmunkáit sajnos nem tudják azonosítani, csupán egy, a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban őrzött, ivóeszköznek is használható asztaldíszről, egy aprólékos naturalizmussal elkészített, részben aranyozott ezüst hajóról feltételezhető, hogy az ő alkotása, éppen azért, mert a Németalföldön alkalma lehetett alaposan megszemlélni a hasonló tengerjáró vitorlás hajókat. A közvetlenül 1503 előtt elkészült asztaldísz a Schlüsselfelder patrícius család tulajdonában volt, ezért „Schlüsselfeldersches Schiff" néven ismert.

35 Bécsben, az Albertina grafikai gyűjteményében található egy ezüstvessző rajz, amely minden bizonnyal az idősebb Dürer önarcképe. Egy másolatán a fia későbbi monogramja mellett az 1486-os évszám és ez a felirat olvasható: Alb. Dürer édesapja. A rajzot régebben a festő korai művei között tartották számon, de a karok helyzete és a szemek állása arról árulkodik, hogy tükör segítségével rajzolt önarcképről van szó. Az ötvösöknek a rajzoláshoz is érteniük kellett. A jobb kézben tartott kis Szent György-szobor az ábrázolt személy foglalkozására utal. Egyben fiához is szóló tanításként, útmutatásként értelmezhető, az ötvösmesterséghez vezető utat felmutatva és saját mesterségbeli tudása például állításával, így talán apa és fiú szeretetteljes, bensőséges kapcsolatát is kifejezheti. John Pope-Henessy hívta fel a figyelmet arra, hogy önarckép esetében a néző szempontjából vett jobb kéz szabadon mozgatgatóságának kihangsúlyozása valamilyen gesztussal vagy tárggyal azt a célt szolgálja, hogy elrejtse, leplezze a művész rajzoló vagy festő jobbját és a kezek tükör általi fölcserőlédését. Ha megnézzük az idősebb Dürer 13 éves fiának szintén ezüstvesszővel rajzolt önarcképét, láthatjuk, hogy hasonló a beállítás, ugyanazon probléma hasonló megoldásáról van szó. Felvetették ezért annak a lehetőségét is, hogy a másolaton szereplő évszám nem feltétlenül pontos, és talán az apa rajza adhatott ösztönzést a fiúnak saját önarcképe elkészítéséhez. Marcel Brion kiemeli az apa önarcképének különös archaizmusát, amellyel elüt a tehetséges fiú hasonló időszakból származó munkáitól, és szinte a valódi középkorba viszi vissza a szemlélőt. (Rebel az 1450 körüli burgundiai portréfestészet hatására utal.) A rajzon „mindenütt az ötvös keze érezhető" Brion véleménye szerint.

36 Dürer két festményével és a Családi krónika lapjain is megörökítette édesapja, e nagy mesterségbeli tudású, feddhetetlen férfiú („ein künstlicher reiner Mann")jellemző vonásait: „... nagy törődéssel, nehéz, kemény munkában töltötte életét, és csakis azzal táplálta asszonyát és gyermekeit, amit a saját keze munkájával szerzett. Ezért nem is volt semmi gazdagsága. Megért sorscsapásokat, küzdelmeket, békétlenséget, de mindenki becsülte, aki ismerte, hiszen be100