Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

politikai híradó, hanem a lelkipásztor szava a reábízott nyájhoz, a papnak szózata a hívő lelkekhez. „Legeltesd az én juhaimat, legeltesd az én bárányaimat!" e szavakkal küldte Péter apostolt az Üdvözítő a világba és reá bízta lelki gondozását egész emberiségnek. „Legeltesd a reád bízott nyájat,, e szavakkal küldi a püspök is felszentelt papját egy-egy prelébiára, hogy gondját viselje minden egyes léleknek, mely plébániája területén van, hogy egyengesse minden egyesnek útját az örök boldogság felé. Jó pásztornak lenni Krisztus urunk példája szerint, ez a lelkipásztor feladata. Nagy feladat, nehéz, felelősségteljes hivatás! A jó pásztornak, az Úr Jézus szándéka szerint, kötelessége életét adni juhaiért; életét, nemcsak oly értelemben, hogy meghalni is kész legyen nyájának üdvösségéért - mint ahogy ő maga tette legelsőnek - de úgy is, hogy egész életét, annak minden percét, egész valóját, minden tehetségét, minden erejét, minden gondolatát, érzelmét, minden leheletét, szívdobbanását hívei javának, a lelkek üdvének szentelje, hogy „mindeneknek mindene" legyen, mint ahogy a nagy apostol sz. Pál mondja. A jó pásztornak meg kell óvnia juhait, bárányait a ragadozó farkasoktól, a rablóktól és tolvajoktól, azaz meg kell védenie a rá bízott halhatatlan lelkeket minden veszedelemtől, minden bűnalkalomtól, mindattól, ami rosszra csábítja, a jó úttól eltávolítja. Vigyáznia kell rájuk, virrasztania kell mellettük „mert az ellenség, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár keresvén kit elnyeljen." (I. Péter 5, 8.) A jó pásztornak utána kell mennie az eltévedt báránynak, keresnie kell az elveszettet, biztatnia, vissza kell vezetnie a nyájhoz, hogy egy se hiányozzék- a _ számadás napján és mondhassa akkor az Üdvözítő szavával „Atyám... akiket nekem adtál, megőriztem és senki sem veszett el közölök" (János 17, 12.) 1-a És hogy mindezt véghez vihesse, szükséges végül, hogy a jó pásztor „ismerje övéit és övéi őt ismerjék" (János 10.) Amint megkívánta az Úr Jézus tanítványaitól, kiket apostoli munkára kiszemelt, hogy elmenjenek minden városba, községbe, beállítsanak minden házba, mely útjukba esik, magukkal vigyék az Úr békéjét, az Úr üdvözítő evangéliumát; úgy megkívánja az egyház is papjaitól, hogy tőlük telhetőleg vegyék fel az érintkezést reájuk bízott nyájuk mindenes tagjával. Ez tehát a lelkipásztornak hivatása, ennek a hivatásnak teljesítésére küldte Krisztus az apostolait a világba és küldött minket papokat ide ebbe a városba püspökünk. Mi nem egyesekért vagyunk itt, hanem az összes hívekért, mi nemcsak azokról gondoskodunk, kik a templomban vagy a magánérintkezésben hallják szavunkat, hanem azokról is, kiket akár foglalkozásuk, akár a messzeség, akár betegség vagy szegénység, a lábbeli, a ruházat hiánya vagy bármely körülmény távol tart az Isten házától. - Mindenkihez van szavunk, mindenki iránt van szívünk, mindenkit akarunk vezetni az üdvösség útján, mindenkit akarunk megóvni a rossztól, megerősíteni a jóban. Krisztus szent nevében; minden hívünknek vigasztalója, támogatója, erőssége, gyámola akarnánk lenni „mindeneknek mindene". De mily nehéz feladat ám ez egy oly nagy és oly terjedelmes egyházközség-