Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

nál összekötött, most a gyermekben látják együttmaradásuk szükségességét, érzik törekvéseiknek párhuzamos voltát és szünetel a viszály, lohad az indulat, elül a dac, átmelegszenek a kihűlt szívek és forró szeretetben egybeforr az egész család ott a karácsonyfa alatt. így lesz a gyermekünnepből a szülők ünnepe, az egész családnak szent békeünnepe. Családi béke! Valóban érdemes ennek külön ünnepet szentelnünk. Mert épp a mai idők a családi egyetértés dolgában sok kívánni valót hagynak hátra. A világháború, sajnos, sok családi háborúnak lett okozója és a forradalmak mintha sok otthonban is lángra lobbantak volna. Vannak ifjú férjek, kik hamar elfelejtették azt a forró búcsúcsókot, mellyel a mozgósításkor fiatal feleségüktől elbúcsúztak és hazajöttek megrokkant testtel és elhidegült szívvel. De mi tagadás - voltak feleségek is, kik nem azzal a hűséggel és áldozatos lemondó megadással vártak távolban harcoló, szenvedő, hazavágyó férjükre. Történt hiba, botlás, vétek mindkét részről s elmondhatjuk, hogy a vesztett háborúban nemcsak a haza omlott össze, de sok-sok családi boldogság is. Pedig sohasem volt annyira szükség a családi boldogságra, mint épp a mai gyászos időkben. Minduntalan mondják, hangoztatják, hogy hazánk romjait csak a szorgalmas, fáradhatatlan munka takaríthatja el, hogy kenyér, ruházat, olcsóság csak a megfizetett munkából ered. De tud-e dolgozni az a férfi, kinek otthona állandó viszálynak színhelye, lesz-e öröme fáradtsága után, ha a pihenés óráit sem töltheti el nyugodtan, békességgel családja körében, találhat-e kedvet hivatásában az, aki ridegséget visz magával a családi körből és midőn hazatér, hiába keres ott szeretetet? Sok a panasz, hogy mily nehezen áll helyre a rend, a nyugalom az országban. Valami csodálatos idegesség tartja még mindig lázban az embereket, egyéni vállalkozásokról, felelőtlen elemek garázdálkodásáról olvasunk minduntalan az újságokban, amellett mindenki politizál, mindenki harcol, szónokol, törtet, csupa ellentétes vélemény, pártoskodás, egyenetlenség, még a legkomolyabb pillanatokban, a legelemibb kérdésekben is szemben áll egymással magyar és magyar. Amellett telve mindig a mulatók, a korcsmák, a kávéházak, soha annyit nem szórakozott a magyar, mint éppen a mostani szomorú napokban, mikor sírni kellene a haza sorsán, mikor sírnak is annyian rabláncos honfitársaink a megszállott területeken. - Mi az oka annak a nyughatatlan, zabolázhatatlan, fegyelmezetlen közhangulatnak? Bizonyára nagyrészt a családi békének hiánya, kialudt a tűz annyi családi tűzhelyen s az emberek másutt keresnek gyújtóanyagot, politikában az egyik, verekedésben a másik, tobzódó vígságban a harmadik és abban a sok lobogó tűzben, abban a felkorbácsolt lángtengerben, elenyészik, pusztul, sorvad mindjobban a szegény magyar haza. Családi békét! ezt kívánja, ezt követeli a közrend, a köznyugalom, a közbéke érdekében az állam, a nemzet e gondteljes időkben. Az állam azonban nem kő, nem föld, nem fa, az állam mi vagyunk: a polgárok. A haza polgárainak érdeke tehát a családi béke. A haza gondja az egyeseknek is a gondja, ezeket a gondokat, bajokat, szenvedéseket pedig nem szünteti meg sem a szónoklás, sem az utca zaja, sem mulatóhelyek dohányfüstje és szeszes