Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

BEVEZETŐ

Budapest-Gyula út valóban hosszú volt akkor. A vonat este 10-kor indult Budapestről és reggel 8-ra ért Gyulára. Autóval utazva pedig Szolnokig volt jó az út, azt követően részben makadámút s közben itt-ott aszfaltút következett. (Érdekesség, hogy az útvonal akkor Szolnoktól a következő volt: Szolnok-TiszaföldvárÖcsöd-Szarvas-Békéscsaba-Gyula).

146 A győri beiktatás március 2-án zajlott le. Apor ettől kezdve szélesebb lehetőségek birtokában, de a gyulai módszerekkel dolgozott tovább. A győri évek nem képezik már a jelen tanulmány tárgyát. Püspökként is az egyház, a hívek és a szolidaritás szolgája maradt. A keresztényszocializmus szellemében dolgozott és szervezett. Az 1944 októberében hatalomra került szélsőjobboldali kormányzatnál szót emelt a zsidóüldözés ellen, majd az ostrom vészteljes napjaiban sokakat rejtett el a püspökvár pincéjében. Asszonyok és lányok védelmében halt - önként és szívesen vállalt - hősi halált. Szovjet katona golyói végeztek vele.

147 Gyulán már életében legendák övezték alakját. Hívei és tisztelői az 1948 utáni időkben sem tagadták meg. Az Apor tér a józsefvárosi templom körül mindvégig Apor tér maradt. 1945-től, vértanúságától 1989-ig lélekben lehetett Aport tisztelni, ám a nyilvánosság előtt írni, beszélni róla nem. A hosszú hallgatást, már a rendszerváltás jeleként törte át az MDF gyulai szervezete által 1989. május 5-6-án szervezett kétnapos megemlékezés. A rendszerváltás hívei Gyulán is keresték a várva várt és remélt polgári, keresztény Magyarország példaképeit, mintaértékű történelmi személyiségeit. Gyulán természetesen esett először a választás Apor Vilmosra. Az MDF gyulai szervezete és a város lakosságának tekintélyes része is benne látta megtestesülve a modern katolicizmus munkás vezéralakját, a szociális feszültségek enyhítőjét, a szolidaritást, a cselekvő humánumot, a mártírsorsot is készséggel vállaló áldozatkészséget, az emberi méltóság és jogok védelmezését. 1989. május 5-én a gyulai kerekasztal-megbeszélésen jelentette be Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a hivatal közeli megszüntetését: a bejelentést nagy ováció és lelkes taps követte. A gyulai városháza tanácsterme is jelezte a változást: a népköztársasági címer alatt nagy kereszt és egy Apor-portré kapott helyett. Az épület bejárata felett a vörös csillag mellett már ott állt a történelmi magyar címer is. A május 5-i kerekasztal-tanácskozást, melynek témája a kereszténység, humanizmus, emberi jogok és a demokrácia volt, május 6-án püspöki nagymise követte, majd a plébániatemplom oldalfalán leleplezték az Apor-domborművet, Bakos Ildikó alkotását. A rendezvénysorozatot tudományos Apor-konferencia zárta. A gyulai szervezők már akkor jelezték: támogatják és kérik Apor boldoggá avatását. Pataky Kornél győri püspök pedig levélben adta tudtul, hogy az egyházi ügyintézés jó úton halad, a boldoggá avatás iratait hamarosan felterjesztik Rómába. A kerekasztal-beszélgetésen Bíró Zoltán irodalomtörténész, Für Lajos történész, Gyulay Endre megyéspüspök, ifj. Keresztes Sándor mérnök, Korzenszky Richárd bencés szerzetes, Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Sesztai András szociológus vett rész. A téma a kereszténység, humanitás, emberi jogok és a demokrácia az 1989. évi Magyarországon volt. A másnapi tudományos ülésen Erdész Ádám kifejtette, hogy a szervezők az emberi szolidaritás, a szeretet, a szabadságjogok és a nemzet iránti elkötelezettség mellett -