Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

III. Kortársak visszaemlékezései Apor Vilmosról

Kalász vezetője lett. Lelki vezetőnk Szuromi András káplán úr volt. Természetesen a mi szeretett Apor atyánk többször megjelent köztünk és mindenről beszámoltatott. A másik kívánsága az volt, hogy a népiskola 6. osztályát önként jelentkezőkkel kibővítsük. Ugyanis a földmíves leányok-fiúk nem mentek a polgári iskolába. Valahogyan zárt egységet képezett ez a társadalom. A mai VII-VIII. általános iskola alapjait itt vetettük meg Gyulán. A fiúkat Körösényi Péter a Szt. Imre téri iskolában, a lányokat én tanítottam a Belvárosi iskolában. Csak tanterv létezett, könyv nem. Mi dolgoztuk ki az anyagot. (Az első évben 1941-ben 16 növendékem volt, 42-ben már 30-on felül.) A „Báró Úr" boldog mosollyal nyugtázta az eredményeket. Nagy dolog volt a Józsefváros és Belváros összekapcsolódása mind a Kalász - Kalot-ban, mind a 7-8. osztályban. A 10-es misére jártunk. Gyönyörűséggel nézett végig rajtunk a szószékről, amint hosszú sorokban álltunk a padok között. - Tudott buzdítani, lelkesíteni. Gyönyörű lelkigyakorlatokat tartottunk, közös rendezvényeket. - Szerette volna a Cseléd egyesület megszervezését is. Megkíséreltem, de sajnos nem tudtam eredményre jutni. Püspökké szentelése kissé, illetve nagyon is megzavart minket. Önző ragaszkodással szerettük volna, ha mindig köztünk marad. Kérésére tovább folytattuk megkezdett munkánkat és beszámoltunk mindenről. Egyszer meg is látogatott minket. Nagyon boldogok voltunk! A kongreganistákat meghívta Győrbe. Sokan el is mentek, én itthon maradtam. - Halála nagy fájdalommal töltött el minket, úgy érzem, minden hívét. Emlékünnepélyt rendeztünk a még fennálló katolikus iskolában. Ezt szavaltattam egy növendékemmel: Emlékezés Elkopott a lantom, szomorú az ének, lelkembe egy drága emléket idézek. Egy jóságos arcot, meghitt tekintetét, mit mélyen áthatott az igaz szeretet. Kinek szívjósága nem ismert korlátot, Ki minden hívének a szívébe látott. Beszámolóm nem volna teljes, ha két szeretett és nagyon tisztelt személyről, Glatz Mihály apát úrról és Szabados Antal főtisztelendő atyánkról nem emlékeznék meg.