Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)
III. Kortársak visszaemlékezései Apor Vilmosról
Említette: „Amikor V gimnáziumba mentem, anyám kérte az intézeti prefektust, hogy mint serdülőnek a szükséges felvilágosítást adja meg". - Amit az meg is adott útbaigazításul, tájékoztatásul. Gondos anya, aki így vigyáz fiára! Az érettségi utáni időben kérdezte tőle egy idősebb ismerőse: „Hogy volt-e legényavatáson?" A romlott felfogás szerint az érett ifjú bűnházba ment. Méltatlankodva adta meg a választ: „Dehogyis! Nem voltam!" Környezetéből felhangzott az ajánlat, hogy érettségi után töltse ki az egyéves önkéntes katonai évet. De ő karácsonyi ajándékul azt kérte, hogy azonnal mehessen a szemináriumba az érettségi után. Szerető kegyelettel emlékezett elöljáróiról, kiknek oly sokat köszönhet. Az egyik alkalommal idegen pap ment hozzájuk elmélkedést tartani, aki kérdezte a Főpásztort, dr. Waitz-ot (ha jól emlékezem): „mit hangsúlyozzak a növendékek előtt"? - A Főpásztor válasza az volt: „Demut!" 1 Erre utalt ő maga is, mint a papi működés alapjára és lelkiség alapjára. Elvei ott kristályosodtak Innsbruckban. Ott lett ceremóniarum magister. 2 A szertartások fényére és komolyságára sokat adott. Gyakorolta és követelte munkatársaitól: oltárhoz menet, funkciók alkalmával, körmeneteken „iunctis manibus" és „demissis oculis". Fegyelmezett volt és áhítatos minden funkciónál: liturgikus cselekmények közt ha ülni kellett; egyenes tartást, kéz a térden nyugszik - kívánta. - Sancta sancte! 3 Végzett. Látta őt állami iskolai tanító misézni és azt mondta: „Mindannyiszor magam is emelkedem, mikor őt misézni látom!" Ha országos jellegű körmenetben a fotográfus úgy örökítette meg az asszisztencia valamelyik tagját, hogy a keze nem volt szépen összetéve, akkor megjegyezte: „Jaj! Hogy tartja a kezét!" Hogy a hárompapos és főpapi miséken szépen asszisztáljanak a fiúk is, azért a VI-VIII. osztályos gimnáziumi tanulókból hittanár útján hívott acolythusokat, 4 thurifereket, 5 akik részére a szertartáskönyvből külön jegyzeteket készített több példányban, hogy a fiúk tanulmányozhassák és megfelelő próbák után valóban ünnepélyes legyen a szentmisén való segédkezésük. Mondotta a „kisgyerek ministránsok mindig sietnek". Tehát kell a gravitás a mozdulatokban! Fiúasszisztenciáját szentmise után reggelire hívta ebédlőjébe. Munkatársainak is megadta az útbaigazítást: nézzék át előre a tennivalókat, vagy utána: ezt így kellett volna tennie. Meghajolt nála a térd és a szív. Temetési asszisztenciára öltözködésnél is volt figyelmeztető szava: „Liturgikus ruhába öltözködve, már nincs beszélgetés!" Ha munkatársa nem ügyelt kellően a rubrikákra, akkor átadta vagy átadatta Gatterer liturgikus szerző művét. Megkívánta a szentcselekmények pontos időbe való kezdését; pontos időben az előírt áldoztatást. Asztalnál a társalgást vezette és kívánta, hogy belekapcsolódjék mindenki. Lehorgasztott fővel ülőhöz kérdést intézett: „Van valami baj?" A társalgást az asztalnál oktató)ellegűen, mégsem másnak terhére vezette. Ha valami érdekeset olvasott, arról beszámolt. Mikor az újabb kori pápák történetét olvasta vagy Grimar művét, esetleg Hómann-Szegfu: Magyar történetét, vissza-visszatért az éppen akkor olvasott pápa, király történetére, jellemzésére, kiválóságára; Schnürer középkori művelődéstörténetére, számos más tanulmányra, melyek korunk vagy a
