Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

Mikor pedig az élet magaslatára jutottunk és azt vesszük észre, hogy a fiatalos tűz immár meglohadt, a szem látása megrövidül, a fül hallása megerőtlenedik és hajunkban egyre több és több a fehér szál: akkor adja Isten számunkra vigasztalásul és megnyugtatásul az emlékezést! Megállunk a magaslaton, ahova elérkeztünk, visszagondolunk az útra és az életre, melyet hátunk megett hagytunk, a küzdelmekre, a dicsőségekre, az esküvőnkre, a gyermekünkre, az unokáinkra, mindarra az értékre, amit meg tudtunk valósítani, s ha ekkor a remény és az emlékezet összetalálkozik harmonikus szépségben: ez az élet tiszta boldogsága! És most ebben az ünnepélyes pillanatban mélyen tisztelt Képviselőtestület méltóztassanak visszaemlékezni arra a csaknem negyed századra, mikor Őnagyméltósága mint egyszerű fiatal káplán ember bejött e város falai közé nagy lelki és nemes szívbeli értékeivel és reményeivel. Nem fénnyel és nem pompával, hanem a szeretet és szolgálat reményeivel járta végig az élet útját mind e mai napig. Ha magyar az élet delén túl, a legmagasabb főpásztori méltóság díszében megáll, bizton mondhatjuk, hogy az emlékezet mezején csak bársonyos szép virágokat szedhet, amit mi is nyújtunk felé. Nincs disszonáns momentum, nincs irányában keserű érzés egyetlen jó embernek a szívében sem, bármilyen vallású legyen is bárki. Az egész város osztatlan szeretete, tisztelete, áldáskívánása kíséri őt új állomáshelyére. Ez pedig nagy mementó mindnyájunk számára. Boldog csak az a város, hol nem építtetnek válaszfalakat a különböző templomok közé, hogy szeretjük a magunk hitét és megbecsüljük a másokét! Boldog csak az a város, ahol nem építenek válaszfalakat ember és ember s különböző társadalmi osztályok közé, ahol szeretni és szolgálni tudjuk egymást. Boldog csak az a város, amelynek falai között a remény és emlékezet szent harmóniában ölelkezik, melynek falai között úgy élünk, hogy igaz lesz mindnyájunkra a költő mondása: Hol sírjaink domborulnak Unokáink leborulnak És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket! Ez a történelmi meglátása, értékelése a Püspök úr Őnagyméltósága felekezetközi viszonylatban való pásztori életének s elválásakor ez az ő útmutatása és áldása e város közönségére! A javaslatot azzal fogadom el, hogy Báró Apor Vilmos Püspök Úrnak fény nevére, áldás életére! 14 kgy. 4057/1941. ikt. szám. Előadó: Dr. Antalfia Emil főjegyző. Schneider Mátyás és tsai városi képviselők indítványa dr. br. Apor Vilmos úr Őnagyméltóságának a város díszpolgárává való megválasztása tárgyában. Gyula megyei város képviselőtestülete az indítványt magáévá teszi és dr. br. Apor Vilmos győri megyés püspök Úr Őnagyméltóságát, a gyulai róm. kat. egyházközség volt apát-plébánosát, azért az önzetlen, áldozatos és eredményekben gazdag munkásságáért, amelyet a hitélet terén, - mint a város képviselőtes-