Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)
II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai
a Lányok Mária Kongregációját, elnöke és vezetője az Egyesült Katolikus és Polgári Körnek. Elnöke és fáradhatatlan munkása a Békés megyei és Kisújszállási Pártfogó Egyesületnek, hol az ott elhelyezett fogyatékos szellemű gyermekek nevelése, oktatása és ápolása érdekében folytat eredményes munkát, különösképpen az érdekelt és fájdalommal sújtott szülők legnagyobb megnyugvására és megelégedésére. Kezdeményezésére hívei megvalósítják városunkban az első napközi otthont Máriafalván, melyet személye iránti nagy tiszteletük kifejezéseképpen nevéről „Báró Apor Vilmos Napközi Otthon"-nak neveznek el. Ezt követően életre hívja a Szent István Napközi Otthont a Galbácsban. Mindkét helyen szolid épületet létesítenek, melyekben a szegénysorsban élő és mindennapi munkában elfoglalt szülő gyermekei részesülnek ingyenes nevelésben, gondozásban, oktatásban és egészséges tápláló élelmezésben. Ezen otthonok fenntartásáról a püspök Őnagyméltósága által alapított Szociális Missió Társulat gondoskodik. Nagy szeretettel gondoskodik a város szegényeiről. Bár a szegény ügy rendezésével megszűnt a koldulás, a hét megjelölt napjaiban ajtója előtt sorfalat állnak a segélyt várók, kik között jövedelme minden nélkülözhető fillérjét szétosztja. Igazán boldognak akkor látjuk, ha lelke megnyugvására adakozhatott szegényeinek s ezt az érzést palástolni sem tudja, leolvasható arcáról. Ilyen kimagasló emberi tulajdonságai tették őt a szegények Atyjává és ezek miatt szerettük meg mindannyian. Egyik elévülhetetlen érdeme, városunkban a felekezeti béke visszaállítása érdekében folytatott tevékenysége. Az eléggé kiéleződött felekezeti gyűlölködés, a városunkban élő két legnagyobb egyház fennkölt lelkületű 2 főpapjának, mindannyionk javára folytatott megértő együtt munkálkodása folytán teljesen megszűnt. Ezzel a fáradhatatlan példás élettel ragadta magához városunk lakosságát s így magyarázható a közönségben immár általánossá vált az a kijelentés, hogy Apor báró a mi püspökünk. Tekintetes Képviselőtestület! Már csak két nap választ el bennünket az időponttól, amikor a Püspök Úr Őnagyméltósága elhagyja városunkat, azt a várost, melyben egynegyed századon át oly sok szeretettel teljesítette Isten rendelése szerint hívei szeretetében magasztos papi hivatását. Mindannyionk ragaszkodó szeretete, mélységes tisztelete, megbecsülése és imája kíséri távozó főpapunkat új állomáshelyére. Felelősségteljes, de magasztos új hivatása teljesítéséhez a Mindenható segítségét és bőséges áldását kérjük és kívánjuk. A távozás közelsége nagy örömünket mégis csak fáj almás érzelmekkel keseríti s szeretnénk a Püspök urat továbbra is városunknak megtartani. Miután az itt tartása Isten rendelése és a Szentszék elhatározása folytán lehetetlen, hogy mégse szakadhasson el tőlünk távozó főpásztorunk, az indítvá-