Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

BEVEZETŐ

A világháború és a Trianon utáni helyzetben Apor mindenekelőtt példát mutat. Egyenként igyekszik megismerni híveit. Mindenkivel nyílt, őszinte, figyelmes és barátságos. Együtt érez és amije van, szétosztja. Füzetek sora telik meg a kérelmezők nevével, a gondokkal-bajokkal és a segítségnyújtás konkrétumaival. Senkit sem utasít el: a plébánián folytonos a fogadóóra. Lehetett bármennyi dolga, és bármilyen sok teher a vállán, mindig teljes és osztatlan figyelemmel fordult ahhoz, akihez beszélt. Mindenkiben Isten teremtményét tisztelte, és így egyformán fontos volt előtte a koldus vagy a vármegyei tisztviselő gondja. Jelszava volt: „egész egyéniségünkkel kell szolgálnunk Istent: ebben nem lehetnek szabadságos perceink." Egyénisége sugározta a mélyen átélt és belső cselekvő erővé vált hitet. Sokakat tett példája jobbá és emberségesebbé. Káplánjaival melegszívű, jó nevelő. Rendelkezéseit finoman közli, sohasem kioktató. Példájával és halk szóval hat. A plébániai munka nehezét vállalta. Éjjelente sokszor maga ment betegekhez. Hívei nevelését a gyermekeknél kezdte. Szívesen végezte a hitoktatást az elemiben, a polgáriban és a tanonciskolában egyaránt. Egyszerű, világos szavakkal és érdekesen magyarázott, le tudta kötni a figyelmet. Minden egyes órájára külön készült. Az oktatómunkáról így írt akkoriban: „Egyre jobban látom, mennyire nehéz a gyerekekkel megértetni valamit. A gyermekészhez leszállani, avval megtalálni a kapcsolatot - valóságos művészet. Sose lesz vallásos az a gyerek, aki csak bevágta a kiskátét anélkül, hogy megértené."

21 Különösen kedvelte ministránsait. Akik szolgáltak vele az oltárnál, egy életre szóló élményben részesültek: közülük a még élők ma is rajongva emlékeznek rá. A sekrestyében mise előtt vagy után elejtett egy-egy személyhez szóló mondatát a gyerekek életük végéig őrizték és követték útmutatásait. Számos alkalommal elnökölt a katolikus iskolák záróvizsgáján, mint „iskolaigazgató".

22 Sokat várt az ifjúságtól, ezért sokat is tett értük. A rossz béke, az ország bukása csak a mai gyerekek által változtatható meg - írta. Belőlük kell kiirtani mindent, ami bukásunkat okozta és fejleszteni bennük minden erényt, ami a jövő biztosítéka lehet. Életerő, összetartás és áldozatkész hazaszeretet: erre van szükség.

23 1929-ben szentelte fel a józsefvárosi iskola két új tantermét és a színpadot. A két terem közti fal eltolható volt, s így a termek ünnepségek tartására is szolgálhattak. Apor megnyitójában megköszönte a józsefvárosiak segítségét és áldozatát, akik az iskolaépítés mellett a templomot is renoválták. Kiemelte a magyar oktatás- és kultúrtörténet boldogemlékű, kiemelkedő építő alakja, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter támogatását is.

24 1938-ban és 1940-ben a nagymagyarvárosi katolikus elemit bővítette fiú, majd leány hetedik osztállyal.

25 Amikor 1940-ben az Almásy család a kultusztárcának ajánlotta fel megvételre a gyulai várat és kastélyt, Apor azonnal új ötlettel állt elő: Hóman Bálint miniszterhez írt levelében a kastélyban szervezhető leány középiskoláról és ezzel kapcsolatosan egy női szerzetesrend Gyulára hozataláról értekezett.

26 Ez a terve sem valósulhatott meg; a háború nem kedvezett az építőmunkának. 1924-től 1930-ig küzdött lankadatlanul azért, hogy a gyulai katolikus gimnáziumnak megfelelő internátusa legyen s ezzel javuljanak beiskolázási lehetőségei. Amikor eladó lett a „Király" vendégfogadó, közel a gimnáziumhoz, vevő-