Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

Budapestre jönne. Ez a kinevezés egy kissé sértené az egyházat, miután Vécsey Őméltósága a nagy vagyona ellenére megkapná a mindenki által sóvárgott javadalmat. Tekintetbe véve a fentieket, Nagyvárad két megüresedett kanonoki állását adományozni lehetne: 1. ) A nagyváradi egyházmegyéből Apor Vilmos Őméltóságának, a nemrég megüresedett püspöki állás jelöltjének. 2. ) Pintér László Őméltóságának, a soproni káptalan jelenlegi kanonokjának, a magyarországi németek katolikus szövetségnek az elnökének, aki ellenállt az eretnek fasizmusnak, a magyar püspökség által elismert német újságon keresztül, aki ezeket a gondolatokat próbálja megőrizni a Szent Egyházak és a hazának. Ezek a kinevezések tetszenének gróf Teleki Őméltóságának, a magyar miniszterelnöknek is. Ez örömmel érintené őt, mert a fenti említett megoldás megfelelne az egyház érdekeinek is. A fent említettekre kérem Ókegyelmességét, hogy méltóztassék elfogadni az én ajánlatomat és a Vécsey Őméltósága jelölése után javasolja a fentieket a nagyváradi megüresedett kanonoki állásra Apor Őméltóságát és Pintér Őméltóságát. A legmélyebb tisztelettel ajánlom magamat az Ön híve: S eredi Jusztinián bíboros, Magyaroszág hercegprímása, esztergomi érsek Fogalmazvány, Serédi Jusztinián kézírásával. (Az eredeti olasz nyelvű szöveget Petróczki Dalma fordította.) - PL. Serédi. Cat. 16. 9704/1939. Lindenberger János 1939. augusztus 20-án szóban közölte Serédi bíborossal, hogy Apor Vilmos nem fogadta el a nagyváradi kanonokságot és maga helyett Molnár János orosházi prelátus-plébánast ajánlotta. Az ajánlást Serédi elfogadta és erről a nunciust is értesítette (1. uo.). XII. Pius pápa 1939 decemberében végül Molnár Jánost és Pintér Lászlót nevezte ki nagyváradi kanonoknak. 110/a , Budapest, 1940. február 28. A Központi Egyházművészeti Hivatal körlevele a római katolikus egyházi értékek összeírásáról Főtisztelendő Plébános Úr! Az Egyház évszázadok óta felbecsülhetetlen áldozatokat hozott a magyar kultúra és a magyar művészet érdekében: templomokat épített, szobrok és festmények alkotására inspirálta művészeinket, könyvtárakat, iskolákat és kórházakat létesített. így ezen a téren is nagymértékben hozzájárult a lelkek nemesítése és az országépítés munkájához.