Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

tanyára, erdőbe, hogy minden élőlény felfigyeljen és minden lélekbe beleszálljon a kereszténységnek győzedelmes hite, hogy feltámadt valóban a keresztrefeszített, ezrek szeme láttára csúfosan kivégzett, lándzsával átdöfött, sziklasírba temetett Krisztus Jézus. Megszállja a hívők lelkét a húsvéti hangulat és nyomában hamisítatlan, igazi öröm fakad. Sorsüldözött, megpróbált, kálváriát járó emberi lelkek sokasága felujjong és boldogan zengi az Alleluját. Nem nézik ma, hogy gazdasági válság van világszerte és panasszal teli a föld kereksége, elfelejtik, hogy üres a zsebük, hogy kamrájukban elfogyott a készlet, hogy kialudt a kemencében a parázs, hogy mostoha az időjárás és nincs tavaszi napsugár ... elfojt minden egyéb érzést az Alleluja, mely zsong, zsibong, dalol szívükben, mert hisznek abban, aki feltámadt. Óh boldogító hit! A szegénynek, szenvedőnek egyetlen öröme, egyetlen vigasz az élet keresztút) án, egyetlen sziklaszirt imbolygó, süppedő, változandó emberi sorsban, egyetlen világosság a bizonytalanság ködhomályában, egyetlen melegítő napsugár rideg, önző világban, egyetlen örömforrás a háborút, forradalmat, Trianont és válságokat átélt mai nemzedéknek. Mi öröme van még annak, kinek lelkéből kiveszett a hitnek égi hajnalpírja? Kinek szerencsecsillaga az arannyal vagy a fonttal, a részvénnyel, a földdel, a búzával kapaszkodik és zuhan, árad és apad soha meg nem nyugvó állhatatlansággal? Vagy akinek boldogsága az idegszálak rezgésével lobban és lohad soha ki nem elégíthető éhségben és szomjúságban? Eldördülő pisztolyok adják meg a választ: céltalan az életük, örömöt nem találtak. A hitetlenség látszatát adhatta csak az emberi haladásnak, művelődésnek, boldogságnak. De a lelkekbe sötétséget vitt, ösztönöket korbácsolt fel és elégedetlenséget élesztett. Leninek és Al Caponék birodalmait növesztette nagyra. Öröme csak annak van, kinek lelke gazdag, ki lelki szemekkel az égbe tud tekinteni és hisz isteni Gondviselésben, földöntúli hatalomban, az örökérvényű igazságban, mely keresztrefeszítve, sírba téve is feltámadni képes. Azért csak a hitnek van Allelujája, igazi örömünnepe, soha el nem csüggedő reménysége, sírokat szétrepesztő, kőből kenyeret alkotó,országokat feltámasztó ereje. Ezzel a hittel énekeljük ma az Alleluját, hadd hallják hitetlenek és kétkedők, hadd hallják meg túl a kegyetlen határokon, hadd hatoljon át a fellegeken az Isten Trónjához: hiszünk, bízunk a feltámadásban, Alleluja! Békés, 1932. március 26. 1. old.