Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

sőt mintha erőteljesebben kibontakozna a múlt század ködhomályából, de mily sötét fellegek gomolyognak az égen! Rémítő árnyak! Keleten a bolsevizmus titokzatos fantomja, nyugat felől a felhalmozott tőke zsarnoksága fenyegeti az emberiséget, jobbról túlzó nacionalizmus, balról hazátlan nemzetköziség tör a hatalomra, gépek falják fel az emberi izmokat, összeharácsolt aranykészletek ölik a gazdasági életet, ipari és gazdasági túltermelés mellett tömegek éheznek és millió kar tétlenségre kárhoztatik, homály mindenütt, vakság, nem érti egyik a másik nyelvét, mint a bábeli nyelvzavar idején, nincs átfogó eszme, nincs összefogó fundamentum, világosság felé kiáltanak kormányok és törvényhozások, fényt várnak tudósok és tömegek egyaránt. Igen, a „Lumen Christi" kell a XX. századnak. Az egyedüli áthidalás a nemzetek és társadalmi rétegek közt Krisztus fényessége. Az egyetlen út a kibontakozásra a krisztusi eszmék felvillanása az agyakban, a krisztusi parancsok megújhodása a lelkiismeretekben, a krisztusi szeretet lángralobbanása a szívekben. Hogy összhangba kerüljön ismét az állami törvény az isteni akarattal, hogy lemintázza a család a názáreti otthont, hogy kövesse az egyén Jézus szerető szívét, hogy tanulja az ő türelmét a szenvedő, az ő igénytelenségét a szegény, az ő engedelmességét a gyermek, az ő irgalmát, jóltevő szeretetét a gazdag, az ő bölcsességét és békeszeretetét a kormányon levő, az ő önfegyelmezését és törvénytiszteletét az alattvaló, erre volna szükség! „Lumen Christi!" a feltámadt Krisztusnak sírkövet repesztő, halált legyőző fényessége, ez a mi vágyunk, ez a mi reménységünk, ez a mi feltámadásunk. A trianoni sírba szorított magyar nemzet e világosság felé fordítja ma tekintetét s mint a virág bimbója a tavaszi napsugártól, úgy várja ettől a fénytől újraéledését és régi dicsőségben való kibontakozását. Alleluja! Békés, 1931. április 4. 1. old. 69/a Debrecen, 1931. május 14. Lindenberger János apostoli kormányzó felkéri Apor Vilmost az Egyházmegyei Egyházművészeti Bizottság tagjának Méltóságos és Főtisztelendő Apátplébános Úr! Ő Szentsége kívánságára a nagyméltóságú magyar püspöki kar megszervezte a Központi Egyházművészeti Hivatalt, melynek székhelye Budapest, II. Margit körút 5/B. I. 1. A Hivatal legfőbb irányítója dr. Szőnyi Ottó pápai kamarás, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója. A Bizottság tevékenységének fő célja különösen 1. az egyház tulajdonában lévő régi és újabb művészi alkotásoknak és tárgyaknak felügyelete és jókarbantartása; 2. annak biztosítása, hogy a helyreállítás, az új építkezés és minden ilynemű feladat, valamint az új felszere-