Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

sát, hanem az ő apostoli agitálásával utat mutatott, mely fénylett és hódított, hiszen annak nyomán járt és vezetett, aki örökidőkre az Utat, az Igazságot és az Életet jelenti. Az egyetemi templom szószékén álló, boldogemlékű püspök férfias arca, jóságot sugárzó szeme még mindig élénken él a kor fiainak emlékezetében és szava zenéje fülünkben muzsikál. Könyvei beszélnek, harcolnak, megdöbbentenek és fölemelnek. Súlyos, senkiéhez nem mérhető gondolatai verdesik a lelkek falát. Prohászka örök dicsősége, emléke és egyénisége nem kőben, nem bronzban él, hanem - a lelkekben. Békés, 1929. november 23. 2. old. A Farkas Edit által alapított és Prohászka Ottokár püspök által támogatott Szociális Misszió Társulat gyulai szervezete 191 l-ben alakult meg. 58. Gyula, 1929. december 25. Apor Vilmos „Karácsony, 1929." c. írása Még soha talán ilyen komor hangulatban nem ültük a karácsonyt, mint ma. Nyomorgó munkásság, lerongyolódott tisztviselőosztály, munkanélküli ipar, eladósodott kis- és nagygazda-társadalom, forgalom nélküli üzletek, nagy kamat mellett is tengődő, bukófélben levő pénzintézetek: ez a háttere az idei karácsonynak. De ezen sötét kárpit előtt annál világosabban kiemelkedik a karácsony magasztos jelenete: az isteni Kisded szegényes pólyában a jászol szalmáján. Az égből leereszkedik Isten, ki elhagyta égi dicsőségét, hogy kicsiny, szegény, szenvedő emberré legyen, ez az, kit ma ünnepel a keresztény világ, O az, kire, mint vigasztaló csillagzatra, de egyben, mint intő példára tekintünk fel. Eszünkbe jutnak régmúlt boldog napok, mikor gondtalanul ülhettük ezt az ünnepet. Amikor nem volt hiány sem karácsonyfadíszben, sem kalácsban, sem pazar ajándékokban. De akkor nem gondoltunk talán annyira a szegénnyé lett Istenre, inkább saját jó módunkban sütkéreztünk. Hányan elpazarolták azokat a boldog napokat! Emlékezzünk! Vajon a jobb időkkel nem éltünk-e vissza? Volt idő, amikor azok, kik dúskáltak a konjunktúra hasznában, léha nemtörődömséggel élték világukat, kártyaasztalokon, külföldi világfürdőkben, mulatóhelyeken milliók úsztak el és a szegényeknek még csak fillérek sem jutottak. Volt idő, mikor pénzért sem kapott senki élelmiszert, midőn kegy volt, ha boltokban kiszolgálták, vagy megrendelt ruháját elkészítették, mikor inkább üresen hagyták az utcai szobákat, de nem adták ki a lakáskeresőknek. Volt idő, mikor legjobb üzlet volt bálákat rendezni, mert táncolni, vigadni