Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

solja, hogy a plébános kérje a kegyuraságtól a plébániai lakás megfelelő kibővítését. Több hozzászólás után az egyháztanács határozatban kimondja, hogy a 4ik kápláni állás mielőbbi megszervezését szükségesnek tartja, ezért kéri az egyhm. főhatóságtól a kápláni állás szervezésének engedélyezését, valamint a szervezendő kápláni állomás részére az államsegély kieszközlését. Egyben a józsefvárosi hívek óhajára azt, hogy a német káplán a Józsefvároson lakhasson. A kápláni állás szervezésével járó anyagiak elintézését az egyhm. főhatóságra bízza és kéri, hogy a káplán állását már szept. hó l-re elfoglalhassa. Felkéri a hitközségi elnököt, eszközölje ki a kegyuraságnál a plébánia épület kibővítését. Tisztázat. -GyPL. Egyháztanácsi gyűlések jegyzőkönyvei. 1921-1931. 171172. old. A debreceni egyházmegyei hatóság még ebben az évben hozzájárult 4. kápláni állás megszervezéséhez és annak betöltéséhez (1. GyPL. História Domus, 116. old.). 41. Gyula, 1926. december 25. Apor Vilmos „A Béke Fejedelme" c. írása „És hivatik az ő neve... Béke fejedelme" - így jövendölte meg a világ Üdvözítőjéről szólva századokkal azelőtt a próféta s amikor a világra jött, angyalok kara zengte neki bölcsődal gyanánt: „Békesség földön az embernek." Eljutottunk azóta a huszadik századig és a kultúrával telített modern ember ma távolabb áll a békétől, mint valaha. Nem elég, hogy véres háború sorompóba állította egymás ellen a nemzeteket, hogy irigységtől fűtött osztályharcok dúlnak az egyes országok határain belül, de számos családi körben, sőt az egyes szívek bensejében is elégedetlenség, nyugtalanság, kétkedés, kétségbeesés zavarja állandóan a békét, az összhangot. Mi oka ennek? Úgy tapasztaljuk, hogy sok az, ami szétválasztja és nincs, ami összefogja az emberiséget. Szétválasztja a nyelv, a vallás, a világnézet, a gazdasági érdek, a társadalmi állás, a rang, az egyéni ambíció és hiányzik az egyesítő gondolat, igazság és törvény. Hiába keresem azt a legelemibb létalapot, melyben mindenki egyetértene. Nem találom a művészetben, nem a jogtudományban, sem a bölcseletben, sem a természettudományban. Végigjárhatom a világ összes múzeumait, könyvtárait, parlamentjeit, minisztériumait, elolvashatom az összes sajtótermékeket, regényeket, verses köteteket, újságokat, de még a legalapvetőbb fogalmaknál is csak zűrzavart, ellentmondást és széthúzást találok. Karácsonykor azonban, amikor a pásztorok egyszerű lelkületében odalépek a kis Jézus jászolához, egyszerre megtalálom azt, amit kerestem. Mert ha az