Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Haladás - korunknak jelszava. E szóval akarja figyelmeztetni a polgár polgártársát, hogy korunkban, saját szakmájában mindenki köteles magát tökéletesíteni, ha a haladó kor áramlata által elsodortatni nem akar. A haladás és tökéletesbülés tehát hasonló érteményű szavak, melyek egyiránt arra intenek bennünket, hogy korunknak, szakismereteink vagy iparunk körébe vágó vívmányait elsajátítani, felhasználni el ne mulasszuk, hogy folyton észleljünk, tanuljunk s magunkat képezzük, mesterségünkben előrehaladni törekedjünk. Szép és különösen bölcs tehát e jelszó, melyet választottatok - s úgy látszik, ez öleli fel a társulat minden irányú tevékenységét, ezen eszme adta az egyletnek életét, s csupán ez biztosítja jövőjét; mert ha haladni fogtok az egylet által az önképzés, tisztes társalgás, művelődés, józanság, munka-kedvben és szorgalomban, így folyvást előbbre törvén az ipar terén, s fölemelkedvén korunk igényeinek s a művelt szomszéd nemzetek értelmi fejlettségének színvonaláig: akkor az egylet jövője s virágzása is biztosítva lesz, s tagjai az életben is boldogulni fognak. Hogy ma már mily óriási mérvű haladás észlelhető az ipar terén, az mindenki előtt ismeretes, és hogy a gyáriipar, a kézműipar létfeltételeit fenyegeti, azt-sajnos - többé már vitatni sem lehet. Nincs tehát más mentési eszközötök, kedves iparos ifjak, mint a társulás es haladás. De figyeljetek kissé!... „Mikor az Úr izrael népét a pusztán átvezeté, tűzoszlop haladt a nép előtt, melyre függeszté szemeit." - Ez legszebb jelképe minden józan emberi haladásnak. - Ha mindenki a célt, melyet maga elé tűzött, az eszmét, mely mennyei lényként előttünk jár, tehetsége szerint, Isten nevében követi: akkor haladunk legbiztosabban! - mert nem minden mozgalom egyszersmind haladás sokszor azt hisszük, előre haladunk, pedig hanyatlurtk -, a haladást nem a mozgalom nagyságából, hanem irányából lehet felismernünk, megítélnünk. Akik Isten nélkül, erkölcs nélkül, becsületesség nélkül, takarékosság, józanság, szorgalom, munkásság, önképzés, önmegtagadás nélkül, szóval: keresztényi szellem nélkül akarnak haladni: azok visszamaradnak; s ha a mozgalmat, mely szerintök mutatkozik, haladásnak tekintik: csalódnak, mert e mozgalom visszahanyatlás és vergődés a pogányság felé. Fáradság, nemesebb irányú eszme nélkül. Küzdelem önző célokért, az anyagért! Pedig a keresztény társadalom alapelve, nem az anyagelvűség, hanem a testvériség, melyet szintén zászlótokra írtatok. Testvériség! - mindnyájan testvérek vagyunk; a testvérek egy család tagjaiul tekintik egymást, tehát közöttök nem az önérdek szenvedélye, hanem a szeretet érzelme mérvadó; - a keresztény szereteté, azon szereteté, melyet Krisztus hirdetett, mely boldogítani vágyó résztvevő, elnéző, nyájas, békülékeny, nem bosszúálló, nem a saját hasznát hajhászó, nem vetélkedő, nem a más kárán örvendő. - Azon szereteté, melynek forrása az Isten, a közös teremtő, a közös atya, azért senkit sem zár ki kebeléből, és senki sem bontakozhatik ki kötelékeiből. - Azon szeretet ez, melyről Szent János azt mondja: „aki nem szeret, halálban van! azon szeretet ez, melynek tettekben kell nyilvánulni; „szeressétek egymást - így mond a szent apostol - ne szóval, hanem cselekedettel!" Olyan szent és megmásíthatatlan ez a mi testvériségünk, mint egy testamentom - mert az, ki e tant hirdette, vérével is megpecsételte. Erős ez, mint a halál!