Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Azóta éltünk fája kettéroppant, Szép álma most újra álomvilág ... Ahol nemrég az ország szíve dobbant, Határkarók mondják, hogy ne tovább! Mint hótáblák a téli háztetőről, Arcunkról rég lesiklott a mosoly, Hitet meríteni példás életéből A csüggedt nép ide zarándokol. A Népkert fái ma ünnepet ülnek, Fű, fa, virág csak őróla mesél, S azoknak, kik ma róla emlékeznek, Sírja felől susogni kezd a szél És szívünk húrján visszhangja kel, zengő, Halljuk nagy lelke testamentomát: Aki nem csügged, azé a jövendő! így üzen nékünk ma Göndöcs apát. A szeretet meleg lírájával megírt, nemes szépségű vers után a szobor megkoszorúzása következett. Koszorút helyeztek el: özv. gróf Széchényi Antalné, a Római katholikus Egyházközség, a Reálgimnázium, az Országos Méhészegyesület, a Csizmadia Társulat, a Nagymagyarvárosi Földésztársulat, a Józsefvárosi Földmíves Olvasókör, az Ipartestület, a Földmunkás Társulat, a Gyulai Méhész Egyesület, az Eleki Méhész Egyesület és Gyula város. Báró Apor Vilmos dr. apátplébános a gyulai római katholikus egyházközség koszorúját ezekkel a fogadalmi értékű szavakkal helyezte a szobor talapzatára: - Példádat követjük! A megkoszorúzás után Varga Gyula dr. polgármester lépett az emelvényre s rövid, de lelkes és tartalmas beszéd kíséretében vette át a szobrot megőrzésre. Szavaiból az őszinte tiszteletadás és a tiszta nemzeti ideák ereje sugárzott. - Bizonyára nem gondolta, s nem is gondolhatta Göndöcs Benedek, hogy sírja valamikor szinte határdombja lesz a megcsonkított országnak. Bízunk benne, hogy nem lesz sokáig így. Ezekkel a szavakkal zárta beszédét. A bensőséges ünnepet az Erkel-Dalárda tökéletes művészettel előadott Himnusza fejezte be. Békés, 1933. május 18. LXV. évf. 38. sz. A tudósításból nem derül ki, hogy az ünnepség rádióközvetítése megvalósult-e?