Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Elnök: Én már majdnem a kérdést is feltettem és a képviselő úrról nem is tételezhettem fel, hogy szólani kíván, mert hiszen ellenindítványa 10 tag által nincs aláírva. (Felkiáltások a bal és szélső balról: Halljuk! Halljuk!) Göndöcs Benedek: Nem lévén jogom szólani, kérem azt, amint ezelőtt is megtörtént, hogy megadatott egyes képviselőknek a szólási jog, ha nem is volt indítványuk 10 tag által aláírva, méltóztassanak nekem is megengedni, hogy szólhassak. (Felkiáltások jobb felől: nem lehet! A szélső balon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatik látni, hogy a ház türelme úgyszólván ki van merülve. (Felkiáltások szélső balról: halljuk! Jobbfelől: nem lehet!) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék most elállni a szótól. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, a házszabályoktól el nem térhetek. Mikor a ház olyan türelmetlen, bajos szólani. (Helyeslés jobbfelől.) Szilágyi Dezső: A házszabályokhoz kívánok szólani: (Halljuk!) Tökéletesen igaza van a t. elnök úrnak, hogy a házszabályok szerint Göndöcs képviselő urat szólási jog nem illeti; hanem én tisztán emlékszem arra, hogy voltak esetek, mikor tíz aláírással nem volt ellátva egy indítvány és a képviselő kifejezte azon kérését, hogy engedtessék meg neki még egyszer szólni, a ház e fölött minden esetben határozott. Minthogy a képviselő úr nem kér egyebet, csak azt, hogy ezen kérelem felett határozzon, én méltányosnak tartom, hogy ezen kérelem a ház határozata alá bocsáttassék. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Én magam is kijelentem, hogy a háznak joga van megadni a szót a képviselő úrnak, de azt mondtam, hogy látva a ház hangulatát, és tekintve, hogy már a kérdés feltevésénél voltunk és nem ott, ahol a képviselő úr, ha szó illette volna is, szólhatott volna, bajos lesz szólnia. De ha a ház kívánja, én felteszem a kérdést. (Felkiáltások: Halljuk a kérdést!) Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e Göndöcs képviselő úrnak a szót megadni? (Igen! Nem!) Akik megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége megadja. Göndöcs Benedek: T. ház! Mindenekelőtt köszönetet mondok, hogy méltóztattak megengedni, hogy igen röviden szólhassak. A t. miniszterelnök úr szombaton jelezte, miszerint felteszi rólam, hogy tüzet gyújtani nem akarok. Igaza van; fogadja köszönetemet ezért miniszterelnök úr; de egyúttal, midőn e kérvények tárgyaltatnak, bocsássanak meg nekem, hogy lehetetlenség megjegyzés nélkül hagynom, amit ma kellett szomorúan hallanom, különösen a t. szélső bal oldal padjairól, hogy azok, akik a kérvényt beadták, az államot akarják veszélyeztetni; azok reactionariusok. Hiszen kérik a honatyákat; hová forduljanak e hon lakói, polgárai, ha nem az országgyűléshez? Ha betegség van, az orvost hívjuk; ha egyes felekezeteknek panaszuk van, nem fordulhatnak máshova orvoslásért, mint az országgyűléshez. Ha a betegséget gyógyíthatlannak találja az országgyűlés, elutasítja a kérvényezőket és a folyamodók meg lesznek nyugtatva. De midőn orvosság ajánltatik, az ellen általában az hozatik fel, hogy a katholikus egyháznak nagy vagyona van, azért tehát hallgasson. Engedelmet kérek, a kath. egyháznak (Halljuk!) 10-15 ezer lelkésze van, aki küzd a megélhetés nehézségeivel. (Zajos ellentmondások. Derültség.) De azért a legtisz-