Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Tisztelt Gyülekezet! Midőn a megtisztelő felhívásnak, mely engemet ezen ünnepélyes alkalomból az őszinte hála és tisztelet kifejezésének díszes tisztével felruházott, oly készséggel engedek, arra engemet az ünnepelt nagy és nemes lélek szellemi fönsége és áldást hozott munkássága iránt mélyen érzett elismerésem s iránta szívemben rég táplált benső hódolat buzdítottak. Tudtam én azt, hogy a legékesebb beszéd sem emelkedhetik fel az ünnepelt férfiú érdemeinek magaslatáig, sem az iránta közösen táplált kegyelet színvonaláig. De azt is tudtam: hogy beszédem egyszerűségét, az ő ritka erényeinek nagy-szerűsége - szónoki tehetségem szegénységét, az ő tevékeny életének sokoldalú munkássága s kivívott eredményei fogják támogatni s a feladat nehézségét könnyíteni. Másként arról is meg valék győződve, hogy ily alkalommal, minden egyéb tekintetek mellőzésével, a fősúlyt csupán a megdicsőült érdemeinek hálás elismerésére s életpályájának hű jellemzésére kell fordítani. Báró Wenckheim László halála, mely őtet Gasteinban, hova egészsége helyreállítása végett távozott, 1879. augusztus 31-én lepte meg, mindnyájuk keblét, kik őt ismertük, szerettük, mély fájdalommal tölte el, mert mindnyájan éreztük, mit vesztett benne az emberiség, haza, egyház és megyénk. Most a gyász után, mely ránk borult, nem maradt más vígasztalásunk, mint annak meggondolása, mit nyertünk élete által. A test porló maradványait Körösladányban földbe tettük, de nemes szellemét a legdrágább kincsként megőrizzük, megörökítjük s az utókornak, követés végett, átadjuk azzal: hogy emlékének oltárt emelünk e teremben, hol arcképét tisztelettel felfüggesztjük, s ünnepélyesen leleplezni s az örök kegyeletnek átadni óhajtjuk. Ezt azonban megelőzőleg, engedje meg nekem a t. gyülekezet, hogy a nemes férfiú emlékének én is néhány szót szenteljek. Kegyeletünk alanya b. Wenckheim László 1814. július 22-én Pesten született. Édes atyja, b. Wenckheim József aradi főispán, édesanyja Orczy Teréz báróné volt. A tehetségeivel korán kitűnt ifjú a haza fővárosának nyilvános tanodáiban végezte tanulmányait, már igen fiatal korában kiemelkedve kortársai közül szívnemessége és szelleme által. Tanulmányai befejeztével, Budán a Magyar Királyi Helytartótanácsnál volt alkalmazásban - majd Béla bátyjával Békés megyében a közügyek terére lépett, hol kedves, mívelt egyénisége, őtet a megye és a környék kedvencévé tette. Később beutazta Európa legtöbb országait, Angol-, Francia-, Németországot és Svájcot, mindenütt nagy gonddal tanulmányozva a nemzetek jólétének alapforrásait. Angliában Béla testvérével, mint kitűnő lovas, a magyar névnek dicsőséget szerzett. Hazatérve, szerzett tapasztalatainak segélyével, a lótenyésztést annyira emelte, hogy a k.-ladányi ménesből választott saját nevelésű, a Netherby ivadékból származott lovakon 1835. évben Pestről Körösladányba 120 angol mértföldet 7 lovon 71/2 óra alatt futott meg; 1843-ban Gyuláról Arad felé Zsombolyára 70 angol mértföldet 6 óra alatt 4 lovon; onnét vissza Körösladányig 100 angol mértföldet 7 óra alatt 5 lovon lovagolt.